Míg az egy főre eső halfogyasztásunk messze elmarad Európa átlagától, az olyan egészségügyi kockázatokban, mint például szív-, és érrendszeri megbetegedések, viszont sajnos az elsők között vagyunk. Ahhoz, hogy a hazai halfogyasztás nőjön, olyan halfajok termelésének bővítésére van szükség, amely szálkamentes, jóízű, és sokszínűen elkészíthető. Őshonos fajunk, a harcsa (Silurus glanis) kiválóan megfelel az említett igényeknek. Halastavi körülmények között a termelés volumene csak kisebb mértékben, vagy egyáltalán nem növelhető, a keletkező piaci rést leginkább intenzív tartástechnológiában előállított harcsával lehet kitölteni. A harcsa kiválóan beilleszthető az intenzív termelésbe, tekintve, hogy rendkívül jó az alkalmazkodó képessége, valamint jól viseli a nagy állománysűrűséget. Irodalmi források alapján ismert, hogy az intenzív rendszerekben a teljesen fény nélküli tartás a leghatékonyabb, ennek viszont jelentős hátrányai vannak az állatok növekedésének és egészségügyi állapotának nyomonkövetése szempontjából. Mindezekből következik, hogy a megvilágítási protokollnak fontos szerepe van a termelés során, így kísérletem során azt vizsgáltam, hogy különböző fényintenzitású és színű mesterséges megvilágítás hogyan befolyásolja a harcsa termelési paramétereit, valamint a halak rövid- és hosszú távú stresszállapotát jellemző antioxidáns-paramétereket. A vizsgálat során 4 kezelést alkalmaztunk, egyenként 3-3 ismétlésben. Három beállítás során különböző megvilágításokat használtunk (Fehér fény – 6000 K; Zöld fény – 3000 K; Piros fény – 1000 K), míg a kontroll esetében abszolút sötétben tartottuk a harcsákat. A vizsgálat elején és végén egyesével megmértük a harcsák nedves testtömegét, majd bódítást követően medencénként 2-2 halból vért vettünk az antioxidáns paraméterek meghatározása érdekében. A kísérlet végén megállapítottuk, hogy egyedsúlyban a kontroll állomány mutatta a legjobb eredményt, amely statisztikailag igazolhatóan nagyobb volt a fehér fénnyel világított csoportokhoz képest. A további csoportok szignifikánsan nem tértek el egyik termelési mutató alapján sem a kontroll csoportok eredményeitől, melyet a rövid és hosszútávú stresszparaméterek adatai szintén igazoltak. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a leghatékonyabbnak a teljes sötétségben történő nevelés bizonyult, illetve megállapítottuk azt is, hogy a piros és zöld megvilágítás kevésbé zavarja a halakat, mint a fehér fény.