A cink (Zn) mikroelem, hiánya globálisan jelentős tápanyag-ellátási és táplálkozási probléma a növény és a humán populációk tekintetében. Hazánk egyes területein a talajok cink ellátottsága gyengébb. Ilyen részek leginkább az ország ÉNy-DK átlója mentén (leginkább Békés és Fejér megyékben) helyezkednek el, amelyek egyébként az ország legfontosabb kukorica-termőterületei.

A Zn fontos szerepet játszik több növényfiziológiai folyamatban is, mint például az enzimaktiválásban, nitrogén anyagcserében, auxin képződésében, vagy a megtermékenyítésben is. A kukorica (Zea mays L.) rendkívül érzékenyen reagál a Zn hiányára, ugyanakkor hazánk és a világ egyik legfontosabb kultúrnövénye. Az elem hiányából kialakuló tünetei közül a legjelentősebb, a visszafogott növekedés és a levelek klorotikus elváltozása, melyek végső soron, a csökkent asszimilációs felület miatt terméskiesést okozhatnak.

Vizsgálataink célja, a Zn növényfiziológiai folyamatokra gyakorolt hatásának vizsgálata, valamint a Zn kijuttatás módjainak értékelése növényélettani szempontból. Célunk a Zn és a nitrogén (N) interakciójának a megfigyelése az említett vizsgálati paraméterekre illetve termés mennyiségére vonatkozóan.

A szántóföldi kísérletünket a DE-MÉK Növénytudományi Intézet, Alkalmazott Növénybiológiai Tanszék, Bemutatókertjében állítottuk be 2 éven keresztül (2019; 2020). A kutatások során 2 féle kukorica genotípust alkalmaztunk (Armanac FAO 490 és P9903 FAO 390). A kísérlet során a Zn kezeléseket, annak kijuttatási formája jelentette (Zn nélkül; levéltrágyaként; talajtrágyaként). A kísérlet beállításakor az alkalmazott Zn kezeléseket eltérő nitrogén adagokkal is kombináltuk. A morfo-fiziológiai vizsgálatainkat a kukorica különböző fejlődési stádiumaiban végeztük 4 alkalommal. A vizsgálatok során a következő paramétereket határoztuk meg: Sztóma szám meghatározás és a gázcserenyílások nyitottságának mérésére, valamint termésmennyiség meghatározása.

Az eddigi eredmények alapján a cink kezelések, csak csökkentet nitrogén kijuttatás mellett eredményeztek változást a sztóma konduktanciában, míg a nitrogén kezelések a cink-lombtrágya kijuttatása mellett értek el jelentősebb hatást. A sztóma szám esetében hibridek között a különböző kezelések során jelentős változás nem történt. A termés mennyiség paraméter esetében a genotípusok közül az Armagnac teljesített jobban.