Az énekpedagógiai kutatások a tudományos és a művészi arculat kettősségét viselik magukon. Az énektechnikai módszertani kérdések komplex megközelítése a magánénekes kutatásokat a társtudományokkal való együttműködés mentén vezeti. A magánének pedagógiai kutatások másik vonulata az előadás művészi szempontjaira fókuszál a különböző nemzetek és korok sajátosságainak vizsgálatával. A huszadik század vokális zenéje új műfajokkal bővült, kulturális és oktatáspolitikai hagyományoktól függően eltérő művészi és képzési feladatok vetett fel. Az idegen nyelvű interpretáció problematikája a kelet-közép-európai régió magánénekes képzésének vált sajátos jellemzőjévé. A vokális előadásnak a szöveg a dallammal azonos fontosságú természetes eleme, mivel a nyelv és a zene kétféle kommunikációval együttesen hat a befogadóra. A magánénekes képzés nyelvi aspektusait az a nemzetközi elvárás állítja előtérbe, amely a hiteles eredeti nyelvű éneklést a szakmai felkészültség természetes elemének tekinti. A zenei felsőoktatásban tanulókra irányuló kutatások több területre is fókuszálnak, azonban ezek között az idegen nyelvű interpretáció kérdéskörét nem találjuk. Jelen értekezésben két kérdésre kerestünk választ. Elsőként azt vizsgáltuk, hogy milyen tényezők határozzák meg a vokális interpretáció nyelvének megválasztását. Erre a kérdésre a zene-, kultúr- és művelődéstörténeti előzmények hatásának vizsgálata és az énekoktatás intézményi és képzési változásainak feltárása ad magyarázatot az elméleti egységben. Második kérdésfeltevésünk által a mai magyar magánénekes felsőoktatás keresztmetszeti képét kívántuk megrajzolni. Azt kutattuk, hogy a hazai felsőfokú magánénekes képzésben jelenleg milyen intézményi, személyi és kurrikuláris összetevői léteznek az eredeti nyelvű éneklés tökéletesítésének, illetve ezek a komponensek hogyan alakítják az eredeti nyelvű éneklés szokásait és minőségét. Ezen felül a hazai hallgatói populáció művészeti felsőoktatási szereplőinek az Eurostudent és DPR kutatásokból részben megismert szociokulturális hátterének képét igyekeztünk teljesebbé tenni. A téma interdiszciplináris jellege miatt az elméleti keretek között az idegen nyelvű interpretáció oktatáspolitikai, nevelés- és oktatásszociológiai, akusztikai, fonetikai továbbá nyelvészeti aspektusait is felvázoltuk. Értekezésünk empirikus vizsgálati terepét a hazai zenei felsőoktatás intézményei jelentették. Vizsgálatainkat két módszertani technikára alapoztuk. A magánénekes felsőoktatás oktatói állományának körében strukturált interjúkat készítettünk, a hallgatókat pedig kérdőíves lekérdezéssel vizsgáltuk az ország hat ilyen profilú intézményében. Az oktatói interjúk elemzésekor arra voltunk kíváncsiak, hogy az énekes repertoár nyelvének megválasztásában milyen szerepe van a magánének főtárgy tanárnak, hogyan érvényesülnek a kérdésben a tradíciók, illetve hogyan jutnak érvényre a nyelvi interpretáció tökéletesítését szolgáló módszertani tendenciák. A tanári interjúk kvalitatív elemzésének összegzéseként megfogalmaztuk, hogy a magánének tanítás történeti tradíciói erőteljesen magukon viselik a főtárgy tanári hagyományokat, az idegen nyelvű éneklés szokásai az énektechnikához kapcsolódó nyelvi prioritásokkal együtt öröklődnek tovább. Szemléletesen kirajzolódtak azok az oktatói és intézményi aspektusváltások is, amelyek az eredeti nyelvű éneklés megítélésének történelmi és politikai változásaihoz (pl. rendszerváltozás) köthetők. Az interjúk alapján elkészítettük az egyes intézmények magánének tanárainak kapcsolathálózati térképeit is. A hallgatói lekérdezés mintasokaságát a magyar felsőfokú magánénekes képzés 2016/17-es tanévének hallgatói állománya alkotta. Vizsgálatunk során teljeskörű lekérdezést terveztünk, a válaszadás aránya kb. 60% volt. A kapott adatokból SPSS adatbázist generáltunk, az elemzés során az SPSS 19. programot használtuk. Mivel az adatbázis elemszáma alacsony, leginkább százalékos eloszlásokat és átlagokat használtunk. A kérdőíves kutatás kvantitatív elemzése egyértelműen reprezentálta a magánénekes hallgatóknak a nyelvi interpretációs képzésre irányuló erőteljesebb igényét. A képzés preferált tartalmi elemei közt ott találjuk a nyelv hangzó oldalának fejlesztésén túl a tudatos nyelvhasználatot is. A hallgatókkal készített kérdőíves kutatás a tanári interjúkkal összhangban mutatott rá az eredeti nyelvű interpretációs képzés legjelentősebb hiányosságára: Az idegen nyelvi képzés és az idegen nyelvű interpretációs elvárások nem korrelálnak egymással. Hiányzik a nyelvi órák szakmai jellege, nincsenek módszertani kapcsolódások, továbbá az intézményesen tanult nyelvek köre nem fedi le a vokális interpretáció során leggyakrabban használt nyelveket (olasz, német, francia és orosz). Leíró, feltáró vizsgálataink azokhoz az elméleti keretekhez kötődtek, amelyek a nyelvet és a zenét közös paramétereik alapján állították középpontba. Ehhez kapcsolódóan a magyar és az idegen nyelvek sajátosságainak tudatosítását az eredeti nyelvű éneklés kulcskérdéseként értelmeztük. Empirikus vizsgálatunk arra mutat rá, hogy a magánénekes hallgatók nyelvtudása nem felel meg a szakmai kihívásoknak. A kiejtésben, a szövegértésben, a szókincsben, a beszédkészségben és az intonációban megnyilvánuló nyelvtudás nem hasznosul az eredeti nyelvű éneklésben, és az idegen nyelvű éneklés reflektív hatása sem érvényesül a nyelvtudás tökéletesítésében. Ez a komplex szemlélet nem jelenik meg a hallgatói elvárásokban, és a képzés intézményi oldalán is csak módszertanilag és kurrikulárisan kiforratlanul jelentkezik.

Researches in Music Pedagogy bear the duality of a scientific and artistic images as well. The complex approach to the methodological questions of singing technique is leading the soloist researches along the cooperation with its co-sciences. Another line of pedagogical research of the solo singers focuses on the artistic aspects of the presentation by examining the specialties of different nations and ages. The vocal music of the twentieth century was expanded with new genres and depending on cultural and educational traditions it raised different artistic and educational tasks. The problems of singing in the original language has become a special feature of the soloist training in the Central and Eastern European region. The lingusitic aspects of the soloist training is put to test by the international expectation that regards the authentic original language singing as a natural part of professional efficiency. Researches about the students of musical higher education focus on more areas, however, we do not find the issue of foreign language interpretation among them. In this present paper we are looking for the answers for two questions. First, we examined what factors determine the choice of the language of the vocal interpretation. The answer can be found in the examination of the effect of music-, culture and cultural history antecedents and also in the exploration of the institutional and training changes of singing training in the theoretical unit. Our second goal is to give an overview of today’s Hungarian higher education students’ population. We examined institutional, personal and curricular components for perfecting the original language singing and how these components form the habits and quality of the original language singing. Furthermore, we wanted to give a more complete picture of the socio-cultural background of the Hungarian higher education students’ population known partly from Eurostudent and DPR researches. For the interdisciplinary nature of the topic we outlined education politics, education sociology, acoustics, phonetics and linguistic aspects of the foreign language interpretation. The empirical study field of our dissertation were the institutions of music in higher education in Hungary. Our researches were based on two methodological techniques. Among the higher education instructors of solo singers we made structured interviews and students from six higher educational institutions with this profile were the respondents of our questionnaire. While analysing the interviews with the instructors we were curious to see the role of a solo singing teacher, how traditions prevail and how methodological tendencies serving the perfection of linguistic interpretation are enforced. As a summary of the qualitative analysis of the instructors’ interviews we concluded that the historical traditions of solo singer teaching much bear the traditions of the main subject and the habits of foreign language interpretation are inhereted together with the linguistic priorities attached to the singing technique. Those instructorial and institutional shifts of aspects clearly showed the changes of judgement of foreign language interpretation that can be connected to historical milestones (e.g. change of the regime). On the basis of the interviews we made an outline of the soloist instructors’ network maps as well. The pattern of the students’ survey was the student population of the Hungarian higher education majoring in Soloist training in the term 2016/17. During our research we planned to have a full survey of the population with a 60% response rate. From the answers a database was created with the help of SPSS 19 Programme. Since the database element number was low, mostly percentages and averages were used. The quantitative analysis of the research unequivocally represented the stronger demand of students for the training of linguistic interpretation. Among the preffered elements of the training we can find the development of the linguistic side of the language and the conscious use of language as well. The questionnaire research was in accordance with the interviews made with the instructors showing the most significant deficiancy: foreign language training and the expectation of the foreign language interpretation do not correlate with each other. The professional nature of the language lessons is missing, there are no methodological links and the languages studied institutionally do not cover the most commonly used languages of vocal interpretation (Italian, German, French and Russian). Our descriptive, exploratory studies were related to those theoretical frameworks that centered around the common parameters of language and music. In connection with this, the awareness of the specialties of Hungarian and foreign languages was interpreted as a key question of original language singing. Our empirical research showed that the language efficiency of the solo singer students do not meet the professional expectations. Pronounciation, comprehension, vocabulary, command of language and intonation does not utilise in original language singing and the reflective effect of foreign language singing does not prevail in perfecting the knowledge of a language either. This complex attitude does not appear in the students’ expectations, and in the instructor and institution side of the training it is only presented immaturely in the methodology and the curriculum.