Az új miozin aktivátor danicamtiv kontraktilitásra kifejtett hatásainak vizsgálata, kutyából izolált bal kamrai szívizomsejteken
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Az előrehaladott szívelégtelenség rossz prognózisú, nehezen kezelhető betegség. A szisztolés funkciózavar korrekciójára miozin aktivátorokat (pl. omecamtiv mecarbil) is fejlesztettek. Jelen vizsgálataink középpontjában egy új miozin aktivátor, a danicamtiv állt, mely a miozin motor ATP-áz aktivitásának növelésén keresztül képes a szív kontraktilitását fokozni vélhetően anélkül, hogy befolyásolná az intracelluláris Ca2+ koncentrációt. Méréseinkkel fel kívántuk tárni a danicamtiv szisztolés és diasztolés funkcióra kifejtett hatásainak koncentráció-függését. Enzimatikusan izolált bal kamrai szívizomsejtek összehúzódásait és elernyedéseit Fura-2-AM, kalcium szenzitív fluoreszcens festékkel történt feltöltést követően szobahőmérsékleten vizsgáltuk, miközben a danicamtiv koncentrációját széles tartományon belül változtattuk (10 nM - 2 μM). A szívizomsejtek összehúzódásait téringerléssel váltottuk ki, majd a szarkomerhossz rövidülését és az intracelluláris Ca2+ koncentráció változásait párhuzamosan rögzítettük. A 0,5 Hz-es ingerlés mellett és 2 μM danicamtiv jelenlétében a kontrakció időtartama (0,66±0,03 s vs. 2,06±0,22 s, átlag±SEM, P<0,001), és a szisztolés ejekciós idő (0,51±0,02 s vs. 1,57±0,21 s, P<0,001) egyaránt megnyúlt, miközben a kontrakció és a relaxáció kinetikája lelassult (1,16±0,10 μm/s vs. 0,18±0,03 μm/s, illetve 1,63±0,15 μm/s vs. 0,20±0,05 μm/s, P<0,001) (n=18). 2 μM danicamtiv pozitív inotróp hatását a diasztolés (1,91±0,01 μm vs. 1,57±0,04 μm P<0,001, n=18), és szisztolés (1,65±0,02 μm vs. 1,45±0,03 μm P<0,001, n=18) szarkomerhosszak csökkenése kísérte. A legkisebb hatásos danicamtiv koncentráció 0,01 μM volt. A danicamtiv kezelés nem járt az intracelluláris Ca2+ koncentráció növekedésével. Eredményeink alapján a danicamtiv pozitív inotróp hatása az izolált szívizomsejtek nyugalmi szarkomerhosszának jelentős csökkenése, illetve a relaxáció kinetikájának lassítása mellett alakul ki, mely a diasztolés funkciót ronthatja. Mindezek korlátozhatják a szer klinikai hatékonyságát.