Az unicondyler térd protézis elfogadott és effektív módszer a medialis compartment arthrosisának és az osteonecrosis következtében kialakuló , a medialis compartmentet érintő arthrosis kezelésében. Az unicondyler térd protézisek első generációja nem járt kielégítõ eredménnyel, a korai kudarcráta nagyon magas (30-50%) volt. unicondyler térd protézisek fejlesztésének köszönhetően az eredmények jelentősen javultak, a 10 éves túlélési aránya elérte a total térd protézisek túlélési arányát. 30, a Borsod Megyei Egyetemi és Oktató Kórház Ortopéd-sebészeti osztályán medialis unicondyler térd protézis műtéten átesett beteg klinikai és radiológiai vizsgálatát végeztem el, átlagosan 67.7 (53-85) hónappal az operáció után. A klinikai felmérést a Knee Society score és a Knee Society funkcionális score alapján végeztem. Radiológiailag prae és postoperative a femorotibialis tengelyviszonyokat, valamint a tibia ízfelszínének hátrafelé lejtését vizsgáltam. A postoperativ felvételeken a protézis komponensek pozícióját értékeltem. Vizsgáltam, hogy a nőknél, vagy férfiaknál, a 60 év alattiaknál, vagy a 60 év felettieknél, illetve a 30-nál kisebb, vagy nagyobb Body Mass Index-szel rendelkező betegeknél jobb-e a klinikai kimenetel, valamint vizsgáltam a radiológiai paraméterek klinikai kimenetelre gyakorolt hatását. A nők és a férfiak, a 60 év alattiak és felettiek, valamint a 30-nál kisebb és 30-nál nagyobb Body Mass Index-szel rendelkező betegcsoportok klinikai kimenetelében szignifikáns eltérést nem észleltem. Azoknál a betegeknél, ahol a prae és postoperativ varus deformitás 5 foknál nagyobb volt, a klinikai eredmények szignifikánsan kedvezőtlenebbek voltak, mint azoknál a betegeknél, ahol a varus deformitás 5 foknál kisebb volt. A 3.5 foknál nagyobb tibialis resectio kedvezőtlen hatást gyakorol a funkcionális kimenetelre, míg a tibialis komponens sagittalis síkban való hátrafelé dőlése az ajánlott határokon túl sem rontja a klinikai kimenetelt. A tibia és femur komponens neutralistól eltérő varus, illetve valgus helyzete az ajánlott határokon belül nem fejt ki szignifikáns hatást a kimenetelre, azonban ha a tibia komponens valgus helyzete 5 foknál nagyobb, az a klinikai eredményeket szignifikánsan rontja. A vizsgált anyagból azt a következtetést lehet levonni, hogy középtávon (52-85 hónap) az UTP a medialis unicompartmentális arthrosis eredményes kezelési módszerének tekinthető.