A jövedelem alátámasztottan befolyásolja a kiadások mértékét, minél magasabb az egy főre jutó jövedelem, annál nagyobb lesz a kiadás. Ez a tény közvetett módon, de jelentős mértékben befolyásolja, hogy milyen mértékben szennyezzük a környezetet. Magasabb fogyasztás magasabb környezeti terhet von maga után, ez rengeteg területen megmutatkozik. A közlekedésben, energiafelhasználásban, de az élelmiszer fogyasztásban is. A dolgozatom utóbbit járja körül egy szokatlanabb oldalról megközelítve a fehérjefogyasztás és ahhoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás mértéke útján. Egy javaslat validitását vizsgálja, melynek alapja, hogy érdemesebb lenne az állatieredetű élelmiszerekből bevitt fehérje mennyiséget csökkenteni és a növényeredetű élelmiszerekből származó fehérjéket előnyben részesíteni. Az eredmények értékelésénél magyarországi második és tizedik jövedelmi decilist vettem alapul, hogy a fogyasztási különbségeikből következő károsanyagkibocsátásban milyen differencia figyelhető meg. Az egyértelműen bebizonyosodott, hogy az állatieredetű élelmiszerekből származó egységnyi fehérje előállításához társuló üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz sokkal határozottabb mértékben járul hozzá, mint a növényiélelmiszerből származó fehérje előállítás során. Azonban azt cáfolni kellett, hogy a felső jövedelmi réteg fogyasztási szerkezetében történő átalakítás eredményre vezető lenne, azonban megállapítottam, hogy ha ezt európai vagy akár világ szintre sikerülne emelni, azzal óriási változások lennének elérhetők a fenntarthatóságra nézve.