Az emberi erőforrás az egyik legértékesebb stratégiai vonatkozású tényező egy szervezet teljesítményében, ezért minden olyan vizsgálat jelentős, amely a munkavállalók teljesítményére ható körülményeket vizsgálja. A motivációs vizsgálatok lehetőséget adnak a szervezeti teljesítmény fokozására azáltal, hogy átfogó képet festenek arról, hogy mi ösztönzi a munkavállalókat a jobb teljesítményre a munkahelyen.
A túlképzettség pedig egyre kardinálisabb kérdéskör a munkaerőpiacon, viszont szoros kapcsolatban áll a munkahelyi motivációval is. A túlképzettség és a munkahelyi motiváció összevetése egy szervezet példáján keresztül újszerű megközelítést visz a motivációs vizsgálatokba. A Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár munkavállalói önkéntes kérdőíves felmérésben vettek részt, melynek adatait felhasználva a túlképzettség meghatározását követően a motivációjukat kétféle motivációs modell segítségével vizsgáltam. Az egyik a WEIMS-féle ún. Munka külső és belső motivációs skála, ami lehetőséget ad a munkavállaló belső és külső motivációjának hat kategóriában történő azonosítására. A másik motivációs modell pedig a McClelland-féle teljesítmény-, hatalom-, és kapcsolatmotivációs elmélet. Az alapfelvetésem szerint a túlképzett munkavállaló belső motivációja nagyobb, mint a munkakörhöz illeszkedő kollégáké, feltehetően az önmeghatározás mértéke is nagyobb. Emellett a rendelkezésre álló adatok alapján megvizsgáltam a motivációt a demográfiai változók mentén is. Megvizsgálva az eredményeket megállapítható, hogy a szervezet belső motivációs profillal, valamint teljesítménymotivációs profillal rendelkezik. A túlképzettek csoportjában a teljesítménymotiváció és a kapcsolatmotiváció a domináns motivációs típus. Az illeszkedők csoportja motiváltabb a teljesítmény és a hatalom tekintetében. A DEENK női munkavállalói magasabb önmeghatározás indexszel rendelkeznek és inkább jellemző rájuk a belső motiváció, mint a férfi társaikra. A vezető beosztásban dolgozó munkavállalók esetében pedig inkább domináns a hatalommotiváció, mint a nem vezető beosztásban dolgozók körében.