A broiler csirke és a pecsenyekacsa ileális aminosav-emésztőképességének összehasonlítása

Absztrakt

A jelenlegi takarmányozási gyakorlatban általában a tyúk fajjal meghatározott aminosav emészthetőségi értékeket használják a kacsatápok összeállítása során. A fajok közötti emésztés-élettani különbségeket vizsgáló legújabb kutatások azonban nem támasztják alá azt, hogy a broiler csirkére vonatkozó adatok megfelelő pontosságúak lennének a kacsatápok összeállítása során. Ezért kísérletünk célja a broiler csirke és pecsenyekacsa látszólagos ileális aminosav emésztőképességének összehasonlítása volt. A 10-10 db broiler csirkét és pecsenyekacsát 28-35 napos kor közötti időszakban egyedi ketrecekben helyeztük el. Az állatok kukorica, búza és extrahált szójadara alapú kísérleti tápokat fogyasztottak, mely fedezte mindkét faj szükségleti értékeit. A tápokhoz 0,5%-ban TiO2 jelzőanyagot keverünk, az állatokat ad libitum takarmányoztuk. A 35. életnapon elvégeztük az ileális mintavételezést. Az aminosavak-emészthetősége az indikátor-módszer segítségével, a táp és a béltartalom TiO2-tartalma alapján került kiszámításra. A csirke esetében,- egy kivétellel, mindegyik aminosav esetén szignifikánsan magasabb emészthetőséget tapasztaltunk, mint a kacsánál. Az értékek csirkénél 81,1- 96,1%, a kacsánál 63,4-88,1 % között alakultak. Az esszenciális aminosavakat emészthetőségük szerint csökkenő sorrendbe rendezve, az első 4 aminosav sorrendje hasonlóan alakult a fajok között. A fajok eltérő aminosav-emésztési hatékonysága miatt lényeges lenne, hogy a kacsatápok receptúrázása során, a kacsa fajra vonatkozó értékeket használjuk, a broiler csirkére meghatározott emészthetőségi értékek helyett.

Leírás
Kulcsszavak
broiler, pecsenyekacsa, takarmányozás, emészthetőség, aminosav
Forrás
Gyűjtemények