Sérült immunitású gyermekek orális és dentális elváltozásai, a megelőzés és a kezelés lehetőségei
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A tumor ellenes terápia hatására bekövetkező orális mikrobiológiai elváltozásokat, elsősorban a gombás és a bakteriális fertőzöttséget tanulmányoztam, harminc újonnan diagnosztizált malignus elváltozással kezelt gyermekbeteg esetében. Tenyésztéshez mintát a lázas neutropéniát megelőző, a lázas neutropéniás epizód alatt és annak lezajlása után vettem. A közepesen súlyos és súlyos neutropéniás gyermekbetegek körében szignifikánsan nagyobb számban jelent meg orális ulceráció és Candidosis. Ehhez járult még a gyakoribb fungémia és bakterémia szeptikus tünetekkel. A leggyakrabban izolálható patogén a Candida albicans volt. Súlyos neutropéniában ezt felváltotta a non-albicans fajok megjelenése. Rizkó faktornak a neutropénia mélysége, időtartama, a steroid és a profilaktikusan alkalmazott antibiotikumok bizonyultak.
Negyvenöt, korábban tumorellenes terápiában részesült, tartós remisszióban lévő gyermek szájüregi és fogazati állapotát vetettem össze egészséges kontrolokéval. Az eredmények azt mutatták, hogy a kemo-irradiációval kezelt gyermekek orális állapota szignifikánsan rosszabb volt mint egészséges társaiké, fokozott a kariesz hajlam és a szuvasság miatt kihúzásra került fogak száma, csak úgy mint a szerkezeti rendellenességes és gyökéri fejlődésében zavart fogaké.
A loteprednol etabonate terápiás hatása megegyezik a konvencionális szteroidokéval, de kevesebb mellékhatással rendelkezik. Zsíroldékonysága a vizsgált anyagnak jobb mint más hagyományos szteroidoké. Vízoldékonysága nem kielégítő, de ez, az alkalmazott propilénglikol és 2-hidroxipropil-β-ciklodextrin vivőanyag és myristoil kolin bromid penetrációt fokozó szer együttes alkalmazásával nagymértékben javítható. Penetrációs képességét in vitro vizsgáltam, modellként hörcsög pofazacskó-nyálkahártyát és diffúziós cellát használva. A loteprednol etabonate „steady state flux”-át (konstans átáramlás/fluxus) és permeábilitási koefficensét vetettem össze hydrocortison-17-valerátéval. Az eredménynek azt mutatták, hogy a loteprednol etabonát a legnagyobb a penetrációs aktivitását akkor éri el, ha 50% propilénglikolt vagy 50% ciklodextrin használtam együtt a myristol kolin bromiddal, s ez a penetrációs aktivitás meghaladta a hydrocortison-17-valerátét.