Szakdolgozatom központi témája az állatkertek, azon belül pedig a zoopedagógia megismertetése. A zoopedagógia által feltárhatunk olyan tévképzeteket, melyek a fiatalok természettudományos műveltségének fejlődéséhez járul hozzá. Még napjainkban is él az előítélet az állatkertekkel kapcsolatosan, miszerint ezen intézmények a régi menazséria-szemléletre épülve a mai napig élő múzeumként működnek, azonban kellő körültekintéssel egy szkeptikust is meggyőzhetünk ennek ellenkezőjéről. Az intézményen belüli oktatást segítve, illetve azt kiegészítve a megfelelő szakemberek közbenjárásával a zoopedagógia alkalmazásával rendkívül színes repertoárt kapunk a környezeti nevelés egyik színteréről. Az oktatási egységek nyújtotta ismeretátadás hasznos, azonban kilépve a tanteremből olyan élményt varázsolhatunk a gyerekek számára, mely az érzékszervekkel hatás misztériumába enged betekintést. A környezeti nevelés ösztönzése a rendszerben való gondolkodásra a zoopedagógia világában új betekintést nyer olyan összefüggések feltárásához, melyekhez más színtér aligha létezik, mint az állatkertek világa. Szakdolgozatomban részletesen ismertettem az állatkertek kialakulását kezdetektől napjainkig, majd a környezeti nevelés áttekintését taglaltam. Ezután a zoopedagógia aspektusaiba engedtem betekintést annak nemzetközi és hazai dokumentumai révén, végül a zoopedagógia alkalmazásának lehetőségeit vettem sorra. Ez az elméleti háttér hozzájárult kutatásom eredményességéhez, melyet gyakorlatban érvényesítettem munkám során, zoopedagógiai foglalkozások révén. A foglalkozásokon, szakvezetéseken részt vett érdeklődők által olyan pedagógiai felvetésekbe nyertem betekintést, melyről nem is gondoltam, hogy valóban léteznek, ám a tévképzetek taglalása világossá tette számomra, mennyire sokoldalú és nehéz szakma a pedagógia művészete. Nevelés mellett olyan hasznos információkat kell átadni oktatás lévén, melyet a gyermek magával visz egész életében. A tudatos pedagógus példa a gyermek szemében, aki természetes viselkedésével önmagában nagy hatással lehet a tanulókra. Ezt felhasználva juthatunk el célunkhoz, hogy ismeretet adjunk át, illetve, ha az előzetes ismeret nem helyes, azt lehetőségünk legyen javítani. Olyan bizalmi viszonyt alakíthatunk ki így a gyermekekben a természettudományok iránt, melyet örök életre magával vihet a nagybetűs életbe.