A diplomamunka során a debreceni Kenézy Gyula Kórház Kéz- és Baleseti sebészeti részlegén 2009. június 1. és 2012. december 31. között intracranialis drainnel ellátott, 85 koponyasérült beteg kórlapjainak elemzésével foglalkoztam. Vizsgáltam a koponyatraumák körülményeit, fajtáját, súlyosságát a GCS pontrendszer szerint. A sedatio és intubatio gyakoriságából próbáltam megítélni a prehospitalis ellátás minőségét. A beteg felvételétől az első CT-ig eltelt időt, majd a primer CT és a műtéti beavatkozás között eltelt időt is megvizsgálva a hospitalis ellátást jellemző időfaktorokat elemeztem. Vizsgáltam továbbá a sérülések kimenetelét a reoperatio-k és a GOS pontrendszer tükrében. A vizsgált időszakban 215 műtéti beavatkozás történt, melyből 85 esetben nyílt mód intracranialis nyomásmonitorozásra agykamrai drainen keresztül, vagyis az esetek 39,53 %-ban. A sérülések jelentős hátterében esések (41,18 %), valamint közúti balesetek álltak (34,12 %). A sérültek 69,41 %-a felvételi GCS alapján súlyos koponyasérültnek (GCS<9) minősült. 23,53 %-ban közepesen súlyos sérültek (GCS=9-12) kerültek ellátásra és csupán a vizsgált betegek 7,1 %-a volt enyhe koponyasérültnek tekinthető (GCS=13-15) felvételkor. A prehospitalis ellátásban sedaltak vagy intubaltak száma jól korrelált a polytraumatisalt betegek arányával és az évenkénti esetszámmal, de általánosságban elmondható, hogy a fenti beavatkozások száma 2009-től növekvő tendenciát mutatott, ami a prehospitalis ellátás fejlődésére utal. 71 beteg esetében (85,53 %) egy órán belül megtörtént a CT diagnosztika, ami az osztály 3-as progresszivitási szintjének megfelelő kritérium. A CT diagnózis és a műtét között eltelt idő az esetek 48,24 %-ban 30 percnél kevesebb volt. A vizsgált időszakban 31 sérült (36,47 %) esetében történt egyedül intraventricularis drain behelyezése, a többi esetben más invazív beavatkozásra is sor került a drain mellett. 41 eset végződött halállal. A betegek 69,41 %-a súlyos koponyasérültnek minősült a felvételi GCS alapján, valamint egyéb tényezők is lényegesen befolyásolták a kimenetelt (polytraumatizáció, alkohol, nagyobb alapbetegség). Ennek ellenére ezeknek a koponyasérülteknek 45,76 %-a túlélte a traumát, mely igazolja az intraventricularis drain, mint intracranialis nyomásmonitorozó eszköz hasznosságát a craniocerebralis sérültek ellátásában.