Craniocerebralis sérülések ellátása

dc.contributor.advisorMolnár, Levente
dc.contributor.advisordeptDebreceni Egyetem::Orvos- és Egészségtudományi Centrum::Általános Orvostudományi Kar::Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszékhu_HU
dc.contributor.authorMakó, István
dc.contributor.departmentDE--Általános Orvostudományi Karhu_HU
dc.contributor.opponentFórizs, Vera
dc.contributor.opponentSzarukán, István
dc.contributor.opponentdeptKenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet :: Központi Aneszteziológiai és Intenzív terápiás osztályhu_HU
dc.contributor.opponentdeptDebreceni Egyetem::Orvos- és Egészségtudományi Centrum::Általános Orvostudományi Kar::Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszékhu_HU
dc.date.accessioned2017-01-11T11:51:17Z
dc.date.available2017-01-11T11:51:17Z
dc.date.created2013-06-19
dc.description.abstractA diplomamunka során a debreceni Kenézy Gyula Kórház Kéz- és Baleseti sebészeti részlegén 2009. június 1. és 2012. december 31. között intracranialis drainnel ellátott, 85 koponyasérült beteg kórlapjainak elemzésével foglalkoztam. Vizsgáltam a koponyatraumák körülményeit, fajtáját, súlyosságát a GCS pontrendszer szerint. A sedatio és intubatio gyakoriságából próbáltam megítélni a prehospitalis ellátás minőségét. A beteg felvételétől az első CT-ig eltelt időt, majd a primer CT és a műtéti beavatkozás között eltelt időt is megvizsgálva a hospitalis ellátást jellemző időfaktorokat elemeztem. Vizsgáltam továbbá a sérülések kimenetelét a reoperatio-k és a GOS pontrendszer tükrében. A vizsgált időszakban 215 műtéti beavatkozás történt, melyből 85 esetben nyílt mód intracranialis nyomásmonitorozásra agykamrai drainen keresztül, vagyis az esetek 39,53 %-ban. A sérülések jelentős hátterében esések (41,18 %), valamint közúti balesetek álltak (34,12 %). A sérültek 69,41 %-a felvételi GCS alapján súlyos koponyasérültnek (GCS<9) minősült. 23,53 %-ban közepesen súlyos sérültek (GCS=9-12) kerültek ellátásra és csupán a vizsgált betegek 7,1 %-a volt enyhe koponyasérültnek tekinthető (GCS=13-15) felvételkor. A prehospitalis ellátásban sedaltak vagy intubaltak száma jól korrelált a polytraumatisalt betegek arányával és az évenkénti esetszámmal, de általánosságban elmondható, hogy a fenti beavatkozások száma 2009-től növekvő tendenciát mutatott, ami a prehospitalis ellátás fejlődésére utal. 71 beteg esetében (85,53 %) egy órán belül megtörtént a CT diagnosztika, ami az osztály 3-as progresszivitási szintjének megfelelő kritérium. A CT diagnózis és a műtét között eltelt idő az esetek 48,24 %-ban 30 percnél kevesebb volt. A vizsgált időszakban 31 sérült (36,47 %) esetében történt egyedül intraventricularis drain behelyezése, a többi esetben más invazív beavatkozásra is sor került a drain mellett. 41 eset végződött halállal. A betegek 69,41 %-a súlyos koponyasérültnek minősült a felvételi GCS alapján, valamint egyéb tényezők is lényegesen befolyásolták a kimenetelt (polytraumatizáció, alkohol, nagyobb alapbetegség). Ennek ellenére ezeknek a koponyasérülteknek 45,76 %-a túlélte a traumát, mely igazolja az intraventricularis drain, mint intracranialis nyomásmonitorozó eszköz hasznosságát a craniocerebralis sérültek ellátásában.hu_HU
dc.description.courseáltalános orvoshu_HU
dc.description.courseactnappalihu_HU
dc.description.courselangmagyarhu_HU
dc.description.degreeegységes, osztatlanhu_HU
dc.format.extent40hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/233887
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectcraniocerebralishu_HU
dc.subjecttraumahu_HU
dc.subjectintraventricularishu_HU
dc.subjectdrainhu_HU
dc.subjectICPhu_HU
dc.subjectGCShu_HU
dc.subject.dspacecraniocerebralishu_HU
dc.subject.dspacetraumahu_HU
dc.titleCraniocerebralis sérülések ellátásahu_HU
dc.title.subtitleAz intracranialis nyomásmonitorozás szerepe koponyasérülteknélhu_HU
Fájlok