Dolgozatomban olyan metaforikus motiváltságú idiómákat vizsgáltam meg a finn és a magyar nyelvben, amelyek a boldogság és a szomorúság érzését fejezik ki. Alapul a kognitív metaforaelmélet eredményeit, ezen belül is a fogalmi metaforaelméletet vettem, amely elsősorban George Lakoff és Mark Johnson nevéhez köthető. Az összehasonlítás során elsődlegesen arra kerestem a választ, hogy milyen univerzális és kultúrspecifikus jegyek tapasztalhatóak a két nyelv kifejezéseit összevetve. Ennek feltérképezésére megvizsgáltam, hogy milyen eltérések és egyezések vannak a finn és a magyar adatközlők köznyelvi metaforahasználatában, milyen fogalmi metaforák segítségével konceptualizálják a finn és a magyar adatközlők a vizsgált érzelmeket, valamint hogy milyen okai lehetnek az egyes eltéréseknek és egyezéseknek. Emellett figyelmet fordítottam a kifejezések szerkezeti elemzésére, a használt kifejezések lehetséges motivációira, valamint a szubkulturális eltérésekre is.