A fogyatékossággal élő személyek tekintetében az önállóság és az autonómia az utóbbi években egyre inkább a figyelem középpontjába került. 2011-ben Magyarország kormánya elfogadta a kiváltásra vonatkozó stratégiákat, amely értelmében elköteleződött a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének támogatására (1257/2011. (VII. 21.) Korm. határozat). A kötelezettségek alapján legkésőbb 2036-ig a közösségi alapú ellátási formáknak át kell venniük az ápolást-gondozást nyújtó, 50 főnél nagyobb bentlakásos intézményi formákat (1295/2019. (V. 27.) Korm. határozat). A dolgozat szakirodalmi feldolgozásának első része tisztázni kívánja a fogyatékosság mibenlétét, bemutatja a fogyatékosság, mint definíciói meghatározásának nehézségeit. Ezután a felnőtté váláshoz kapcsolódó elméleti kereteket mutatjuk be, mint a normalizációs elv, asszisztencia modell, integráció, autonómia és önrendelkezés fogalmait. Ezt követően bemutatásra kerül, hogy a családi szocializáció és a nevelési-oktatási intézmények milyen hatással vannak a fogyatékossággal élők felnőtté válására. Majd a szakirodalmi feldolgozás utolsó része be kívánja mutatni a függetlenedés azon aspektusait, amelyek a fogyatékossággal élők életében befolyásolóan hathatnak. Ugyanezekre az aspektusokra épül a kutatási rész, mint a közlekedés, társaskapcsolatok, infokommunikációs eszközök használata, párkapcsolat, szexualitás, önállóság, ügyintézés, munkavállalás és lakhatás. Kiemelt vizsgálati pont az autonómia megélése a fogyatékossággal élő személyek körében, és ennek összehasonlítása a szülők véleményével. Célunk megtudni, hogy a szülők hozzáállása mekkora mértékű befolyással bír a fogyatékossággal élők önérvényesítésére, felnőtté válásához szükséges önbizalmára.