A cselgáncs az erő és az egyensúly kombinációjára épülő japán küzdősport, komplex mozgásrendszerrel rendelkezik, ebből kifolyólag nagyon sokszínű sportágról beszélhetünk a különböző mozgások mechanizmusát tekintve is. A cselgáncsozók vállízületét a különféle technikák és a vállövi-komplexumot ért nagy erőbehatások, húzások által nagy terhelés éri, és működését nagy mértékben akadályozhatja a csökkent mozgástartomány, az ízület körüli izmok és a tok-és szalagrendszer nyújthatóságának a csökkenése, valamint az ezekből adódó sérülések. Mint minden küzdősportban, a cselgáncsban is előfordulnak különböző típusú és lokalizációjú sérülések, melyek bekövetkezését nem láthatjuk előre, de előzetes vizsgálatok alapján felmérhetjük a rizikófaktorokat, melyekből következtethetünk az esetleges sérülések kialakulására. A felmérések alkalmával a vállízület mozgásvizsgálatának a tanulmányozására fektettünk nagy hangsúlyt, valamint speciális teszteket használva vizsgáltuk a vállövi-komplexum stabilitását, mobilitását és flexibilitását. Vizsgálatunkat a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola (DSC-SI) cselgáncs szakosztályánál végeztük, 16 serdülő korban lévő cselgáncsozóval. Az optimális, egészséges mozgás csak úgy jöhet létre, ha a flexibilitás és a stabilitás aránya harmonikus. Ezekre alapozva, olyan programot építettünk be a sportolók edzéseibe, ami a vállövi-komplexum mobilitásának és stabilitásának fejlesztésére, és a nyújthatóság fokozására törekszik. Az adatok alapján elmondható, hogy sikeresen fokoztuk az egyes mozgásirányok mozgástartományait, valamint 5-ből minimum 4 tesztnél értünk el javulást. Eredményeink azt mutatják, hogy megfelelő, célzott tornaprogrammal fokozható a váll stabilitása, növelhető a flexibilitás és az ízületi mozgástartomány.