A természetvédelmi célú extenzív gyepgazdálkodás világszerte jelentős szerepet játszik a füves élőhelyek biodiverzitásának helyreállításában és megőrzésében. A megfelelő kezelés érdekében döntő fontosságú, hogy összehasonlítsuk ugyanazon legelő állatfaj hagyományos és keresztezett fajtáinak legeltetési hatásait, amelyek eltérőek lehetnek a gyepek növényzetére. A kutatásunk fő célja a hagyományos tájfajták (magyar szürke szarvasmarha) illetve az intenzív húsmarhák legeltetése közötti különbség meghatározása a gyepek növényzetére eltérő élőhelytípusokon (szikes mocsárrét: Bolboschoenetum maritimi és nedves szikes legelő: Beckmannion eruciformis), alacsony és közepes állatsűrűség mellett. Kutatásunkat talajtani vizsgálatokkal is kiegészítettem. A magyar szürkével legeltetett mintaterületünk Pap-erén helyezkedett el (0,61 ÁE/ha), a vegyes genotípusú intenzív húsmarhával (charolais keresztezett hereford és limousine F1-es állomány) legeltetett területünk Zámon található (0,68 ÁE/ha). A vizsgálati időszak első évében mindkét területen alacsony, 0,35 ÁE/ha állatsűrűség volt. A cönológiai vizsgálatokhoz a Balázs-féle (Balázs, 1960) kvadrát módszert alkalmaztuk (2015-2017). Mindkét területünkön növénytársulásonként produkció vizsgálatokat is végeztünk átlagos növénymagasság mérésével, és a növényzet nyírásával (2015-2017). A takarmányvizsgálatok során (2016-2017) a vágásminták szárazanyagtartalmát-, a nyersfehérje-, a nyerszsír-, hamu- és a nyersrost-tartalmát határoztuk meg. A talaj fizikai tulajdonságai közül a penetrációs ellenállást mértük (2017). A kémiai tulajdonságok közül a következőket vizsgáltuk: kémhatás, vízben oldható összessó-tartalom, szerves C%, összes nitrogén, nitrát-nitrogén tartalom, Lakanen-Erviö oldható foszfor és kálium koncentráció. Az állatlétszám emelésével a növényfajok gazdagsága 11%-kal, a Shannon-diverzitás 19%-kal nőtt. A közepes intenzitású legeltetés hatékonyan (55%-kal) képes elnyomni a savanyú füvek borítását, és megteremteni a rövid és a magas füvek mozaikos vegetációs szerkezetét. A nagyobb állatlétszámmal való legeltetés hatására az avar mennyisége 22 %-kal csökkent, az élőanyag biomassza tömege jelentősen nőtt, azaz 60%-kal. Az állatlétszám növelése takarmányérték szempontból is javítja a szikes mocsárrétet: a nagyobb állatsűrűséggel történő legeltetés hatására a pillangósvirágúak biomassza mennyisége megháromszorozódott, ezáltal nőtt az egységnyi területről nyerhető nyersfehérje- és nettóenergia- tartalom. A különböző szarvasmarha típusok legelésének a növényzet összetételére és takarmányminőségre gyakorolt hatása az élőhely típusától is függ. A magyar szürke marha ellentétben a vegyes genotípusú modern húsmarhával nagyobb fajszámot (szikes mocsárréten 54%-kal, nedves szikes legelőn: 30%-kal), nagyobb Shannon diverzitást (a szikes mocsárréten 35%-kal, nedves szikes legelőn 12,6 %-kal), és több pillangós biomassza mennyiséget tartott fenn mind a két élőhely típusnál (90%-kal). A növényfajok sokfélesége az ősi magyar marhával legeltetett nedves szikes legelőn volt a legnagyobb (17,02 db/m2) a legkevesebb (10,33db/m2) a vegyes genotípusú egyoldalú húsmarhával legelt szikes mocsárréten. A kétféle szarvasmarha genotípus eltérő takarmányszelektivitással rendelkezik. Amíg a magyar szürke marhával legeltetett mindkét élőhely típuson visszaszorult a savanyú füvek biomasszája (a szikes mocsárréten 32%-kal, a nedves szikes legelőn 12%-kal), és nőtt a pillangós virágúak aránya (a szikes mocsárréten 282%-kal, a nedves szikes legelőn 227%-kal), addig a vegyes genotípusú húsmarhával legelt területeken nőtt a savanyúfüvek biomasszája (a szikes mocsárréten 120%-kal, a nedves szikes legelőn 194%-kal), a pillangósoké a szikes mocsárréten nőtt (724%-kal), a nedves szikes legelőn csökkent (18%-kal). Megállapítottuk, hogy a nedves szikes legelőn és mocsárréten 1 ÁE/ha alatti állatsűrűség mellett az ősi magyar marha és a vegyes genotípusú modern húsmarha egyaránt alkalmas a természetvédelmi területek kezelésére, egyben kiváló minőségű élelmiszeralapanyag előállítására. Természetvédelmi szempontból a magyar szürke legeltetése különösen előnyös a vizes élőhelyeken.

Extensive grassland management for the purpose of nature conservation plays a significant role in restoring and preserving the biodiversity of grassland habitats worldwide. For proper management, it is crucial to compare the grazing effects of traditional and crossbreeds of the same grazing animal species, which may differ on grassland vegetation. The main goal of our research: determining the difference between the grazing of beef cattle of different genotypes, in our case the traditional robust breeds (Hungarian gray cattle) and the intensive grazing of beef cattle on the vegetation of grasslands in different habitat types (saline marshes: Bolboschoenetum maritimi and saline meadows: Beckmannion eruciformis), at low and medium animal densities. In addition to determining the effect of pasture use. Our sample area grazed with Hungarian gray was located on the Pap-ere (0.61unit/ha). Our area grazed with mixed genotype intensive beef cattle (Charolais crossed Hereford and Limousin F1 herd) was located in Zám (0.68 unit/ha). In the first year of the study period, both areas had a low animal density of 0.35 unit/ha. To survey the vegetation, we used the quadrat method of Balázs (Balázs, 1960). In parallel with the coenological recordings (2015-2017), we also sampled biomass production in each plant community in both of our areas. Biomass production was determined by measuring the average plant height and trimming the vegetation. The fodder exemanation was carried out in May 2016 and 2017. We determined the dry matter content, crude protein, crude fat, ash and crude fiber content of the cut samples. Among the physical properties of the soil, the penetration resistance was measured. Among the chemical properties, the following were examined: pH, total water-soluble salt content, organic C%, total nitrogen, nitrate-nitrogen content, Lakanen-Erviö soluble phosphorus and potassium concentration. I found that increasing the number of animals increased species richness (by 11%), Shannon diversity (by 19%). Medium-intensity grazing can effectively suppress the cover of sour grasses (by 55%) and create a mosaic vegetation structure of short and tall grasses. I showed that grazing with an increased number of animals had the opposite effect on the two main components of the total biomass, litter and living matter. While the amount of litter (by 22%) decreased, the biomass of living matter (by 60%) increased significantly. I have found that increasing the number of animals also improves wetlands from an feed value of view: as a result of grazing with a higher animal density, the biomass of the leguminous plants tripled, and the crude protein and life-sustaining net energy content increased. I found that the effect of grazing of different types of cattle on the composition of the vegetation and the quality of forage depend on the type of habitat. The Hungarian Gray maintained a higher number of species (alkaline marsh: by 54%, alkaline wet pasture: by 30%), Shannon diversity (alkaline marsh: by 35%, alkaline wet pasture: by 12,6%), total cover and leguminous biomass in both habitat types (by 90%) than the intensive beef cattle. The richness and diversity of plant species was the highest in the alkaline wet pasture grazed with traditional beef cattle (17,02 pcs/sqm), and the lowest in the alkaline marsh with intensive beef cattle (10,33 pcs/sqm). The two breeds of cattle have different forage selectivity, by grazing with Hungarian Gray we can achieve higher quality feed in both habitat types: by grazing with Hungarian gray, the cover of sour grasses biomass decreased more (alkaline marsh by 32%, alkaline wet pasture by12%), while at the same time the proportion of leguminous increased to a greater extent than in intensive beef cattle grazing (alkaline marsh by 282%, alkaline wet pasture by 227%). On the basis of the research results, it can be stated that with an animal density of less than 1 AU/ha on saline wet pastures and marshes, the ancient Hungarian cattle and the modern beef cattle of mixed genotypes are both suitable for the management of nature conservation areas, and at the same time for the production of high-quality food raw materials. From a nature conservation point of view, the grazing of the Hungarian gray is particularly beneficial in wetlands.