Dolgozatom a modern portfólióelmélet és a tőkepiaci árazási modell alkalmazhatóságát vizsgálja a Budapesti Értéktőzsde specifikus, koncentrált piaci környezetében. Az empirikus elemzés a négy vezető blue-chip részvény (OTP, MOL, Richter, Magyar Telekom), a BUX index és a kockázatmentes hozam több mint két évtizedes napi adatsorán alapul. A kutatás központi célkitűzése a statikus modellalkalmazás kritikája, ezért a klasszikus számítások mellett dinamikus, gördülő ablakos módszerrel vizsgáltam a piaci paraméterek időbeli stabilitását. Az eredmények igazolták, hogy a részvények szisztematikus kockázata (béta) és kockázattal korrigált teljesítménye (alfa) rendkívül instabil, a piaci ciklusokkal együtt folyamatosan változik. A portfólió-optimalizálás során kimutattam, hogy a reális korlátok mellett számított optimális portfóliók összetétele is drasztikusan ingadozik, amelynek fő oka a részvények közötti korrelációk változékonysága és a diverzifikációs lehetőségek korlátozottsága. A dinamikus stratégia visszatesztelése során bebizonyosodott, hogy bár az aktív modell képes volt abszolút hozamtöbbletet termelni, kockázattal korrigált alapon (Sharpe-ráta) nem tudta érdemben felülmúlni a passzív BUX indexet. A dolgozat konklúziója, hogy a magyar tőzsde sajátosságai miatt a statikus modellek félrevezetőek lehetnek, így a hatékony kockázatkezeléshez elengedhetetlen a paraméterek folyamatos, dinamikus monitorozása és a gyakori portfólió-újrasúlyozás.