A huszadik század közepére az addig uralkodó két irányzattal kapcsolatban jelentős kritikákat fogalmazott meg a gyakorló pszichológusok java része. A pszichoanalízissel szemben azt vetették fel, hogy nem helytálló az az elképzelése, mely szerint az embert a múltja, gyermekkori történések és a tudattalan ösztönök egész életére meghatározzák, és a lelki problémákat betegségként, a pszichoterápiát gyógyításként kell felfogni. A behaviorizmus pedig azért nem volt megfelelő keretrendszer a pszichoterápia iránt elkötelezett pszichológusok számára, mert a lélektelen, pusztán külső ingerek, tanulás által meghatározott ember képe ellentmondott annak a szemléletnek, amely az emberi értékeket, méltóságot, szubjektív élményeket, az öntuda tot hangsúlyozza. Egyre inkább megfogalmazódott az igény, hogy olyan legyen a pszichológiai emberkép, amely szerint szándékosság, szabad akarat van az emberi cselekedetekben, és nem eleve elrendeltség (Fodor, 1989). A transzperszonális pszichológia nem sokkal a humanisztikus irányzat megalakulása után kezdett formálódni, arra építve, ám korunk világképét megkérdőjelezve; a tudati fejlődés, a kibővült tudat, a spiritualitás középpontba állításával túlmutat a személyiségünk individuális fejlődésén; az altruista, másokért (más emberekért, de az egész Földünkért is) felelősséget vállaló, humanitárius, értelemkereső ember eszméje új perspektívákat nyit a személyiség fejlődési lehetőségeinek elképzelésében (Bagdy, 1996).Mind a humanisztikus pszichológia, mind a transzperszonális pszichológia úgy tekint az emberre, mint aki felelős saját fejlődéséért, képes a változásra, szabad, kreatív, a lehetőségeket magában rejtő élőlény. Vallják, hogy az ember öndeterminált, tudatos lény, aki képes a fejlődésre, a tudatos önfejlesztésre. Ebben a tankönyvben, amely a „Személyiséglélektan 3.” előadás tananyagát tartalmazza, a harmadik erő irányzatnak nevezett humanisztikus pszichológiához sorolható különböző személyiségelméleteket (Rogers és Maslow személyiség-elméletét, a kommunikációelméleti irányzatokat, a rendszerszemléletet és ezen belül a családterápiás irányzatokat és a Gestaltterápiát), valamint a negyedik erő irányzatként emlegetett transzperszonális pszichológia körébe tartozó különféle személyiséglélektani elgondolásokat ismerhetjük meg.