Thomas és Kilmann (1974) nyomán öt különböző konfliktuskezelési stratégiát különíthetünk el: a problémamegoldást, a kompromisszumkeresést, a versengést, az elkerülést és az alkalmazkodást. Ideális esetben ezeket az egyén úgy választja meg mindennapi érdekkülönbözőségei kapcsán, hogy az az aktuális helyzetnek leginkább megfelelő legyen. A gyakorlatban azonban nem csak az adott kontextus, hanem a személy jellemzői is befolyásolják a konfliktusra adott reakciókat. Kutatásunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon ezek a stratégiák mutatnak-e összefüggéseket az érzelmi intelligenciával, illetve a munkaértékekkel, és ha igen, beszélhetünk-e ezek alapján konfliktuskezelési mintázatokról. A korrelációk hangsúlyozása helyett az együttjárásokat klaszteranalízis és varianciaanalízis segítségével vizsgáltuk. Vizsgálatunk eredményeként tíz olyan csoportot különböztettünk meg, melyek a már említett tényezők mentén eltérnek egymástól:

1. Elkerülők
2. Helyzetfüggő stratégák
3. Kooperálók
4. Végrehajtók
5. Individualisták
6. Énközpontúak
7. Passzív önérdekérvényesítők
8. Önmegvalósítók
9. Csapatjátékosok
10. Kompromisszumkeresők Az eredmények rámutattak arra, hogy a Thomas és Kilmann által megállapított öt konfliktuskezelési stratégia azonosításánál jóval árnyaltabb képek kaphatunk a személyekről, ha figyelembe vesszük érzelmi intelligenciájukat és munkaértékeiket.