Háttér, célkitűzés: a dolgozat a jövő gyógypedagógus társadalmának mesterséges intelligenciához (MI) való hozzáállását elemzi, abból a megfontolásból kiindulva, hogy kevés olyan elemzés létezik (Aknai, 2020, Mező és Szabóné, 2021), amely e témát boncolja. Módszer: saját összeállítású online kérdőív alkalmazására került sor. Minta: A mintát 17-35+ éves, jelenleg bármely magyarországi egyetemen nappali vagy levelező tagozatos gyógypedagógia szakos hallgatók adták (n=157). Hipotézisek: i) A megkérdezett gyógypedagógia szakos hallgatók legalább 50%-a találkozott a mesterséges intelligencia eszközeivel korábbi tanulmányai során. ii) A válaszadók legalább 70%-a tanórai tevékenységben képzeli el inkább az MI eszközök alkalmazását, mint tanórán kívüli tevékenységben. iii) A 24 év alatti kitöltők szerint szükség van a mesterséges intelligenciára a gyógypedagógiában, míg a 24 év felettiek inkább elzárkóznak ettől a gondolattól. Eredmények: a kutatás feltérképezi azt, hogy a gyógypedagógia szakos hallgatók mennyire érdekeltek a mesterséges intelligencia témájában, illetve, hogy milyen hajlandóságot mutatnak a mesterséges intelligencia eszközeinek alkalmazására a pedagógiai munkájuk során.