Kazinczy arca és a csiszoltság nyelve

Abstract

Az olvasó kezében tartott munka kiindulópontja az a belátás, hogy lehetetlen rekonstruálni bármiféle kizárólagos önképet Kazinczy Ferencről, hiszen valósággal önkép-kollekciója van. A repertoár tartalmaz azonban egy rendkívül erős, évtizedeken átívelő külön változatot is, úgy tűnik, a legerőteljesebb arcok egyikét: a gentleman, illetve a virtuoso Kazinczy képét. Jelen könyv ezen arc, illetve a csiszoltság (politeness) angolszász nyelve között tételez hatástörténeti kapcsolatot. Ez a következő szempontokból jelentőségteljes: gráciafilozófia, társiasság, kritikafelfogás, nevelődés, esztétikai élmény. Az első fejezet több elméleti távlat metszéspontján veszi szemügyre a vizsgálat tárgyául választott önmegjelenítési mintázatot. A második ennek lehetséges angolszász gyökereit, a harmadik pedig azok német áttételeződéseit rekonstruálja, hogy a befejező részben a már felsorolt legfontosabb aspektusok tükrében legyen még láthatóbb a rokonság. A szerző reményei szerint mindezzel világosabbá válik, hogy a német áttételekben transzformálódó angolszász hatás alapvető fontosságú Kazinczy önértelmezésében, s látványos kulcsot ad annak megszólíthatóságához, ahogy a grácia és az esztétikai élmény fogalmainak korabeli történetéhez is.