A test páncélozása óriási előnyt nyújt a test-test elleni küzdelemben, hiszen nagymértékben csökkenti a csata közben előfordulható fizikai behatásokat. Az európai hadviselésben a 10. századtól a 16. század első harmadáig terjed az az időszak, amikor a jól vezetett nehézpáncélos lovasság gyakorlatilag döntő fölényben volt minden más fegyvernemmel szemben a nyílt harcmezőn. A páncél tulajdonosának nem csak a túlélési esélyeit növelte meg a harcmezőn, hanem gazdagságát és rangját is a legnyilvánvalóbban mutatta. Az értekezés fő vonulatát a vértezetek technikai fejlődésének ismertetése teszi ki. Ezt szigorú időrendi sorrendben tárgyalom, első helyen a lánc- vagy sodronyvértek, majd a kombinált- és végül a teljes lemezvértek bemutatására kerül sor. Mindegyik vérttípust nagyon részletesen ismertetem, ügyelve arra, hogy a fő alkotó elemek – sisak, törzspáncél, vállvértek stb. – külön alfejezetben legyenek feltüntetve az áttekinthetőség miatt. Külön fejezet tárgyalja az általam „egyensúlyborítónak” nevezett fegyverek, a számszeríj, hosszúíj és a lőporos kézilőfegyverek legalapvetőbb harcászati tulajdonságait. Erre azért volt szükség, mert véleményem szerint ezen hadieszközök jelentette fenyegetés elhárítása volt a legfőbb befolyásoló tényezője a páncélzatok fejlesztési irányának. Ugyancsak önálló részt alkotnak a főbb fejezetek végén azok a rövid összefoglalók melyben az adott vérttípus fegyvertörténeti jelentőségét taglalom. Az értekezés kardinális része a széles spektrumú, több száz képből álló illusztrációs anyag. A képaláírásokban részletes adatokat közlök a megjelenített műtárgyakról. Ahol a forrás lehetővé tette, ott feltüntetem a képen szereplő vértezetek vagy vért elemek műszaki adatait is, ami hozzájárul ahhoz, hogy reális képet lehessen alkotni a méreteikről és tömegükről. A tanulmány foglalkozik még a páncélverő céhekkel, a középkori fegyverkereskedelemmel, a korabeli minőségbiztosítással is. A feldolgozás során számos alkalommal használtam fel képzőművészeti ábrázolásokat az elemzéshez, ezeknél mindig feltüntettem azokat a bizonytalanságokat, ami az ilyen jellegű forrásoknál óhatatlanul jelentkezik. Body armour gives enormous advantages in close combat, as it significantly reduces the risks of physical impact during battles. In European warfare, the properly commanded armoured heavy cavalry was vastly superior to any other arm of service in the open battlefield from the 10th century to the first third of the 16th century. The armour did not only increase its owner’s chances to survive a battle, but also showed his wealth and rank clearly, as it was an item of everyday use and a status symbol at the same time. The main part of the dissertation examines the technical development of armour, which is being dealt with in a strict chronological order, starting with the mail, then introducing the combined, and finally the full plate armour. All types of armour are being dealt with in detail, discussing the main components (helmets, trunk protection, pauldrons, etc.) in separate subchapters, so that they are easy to study. A separate chapter deals with the tactical characteristics of what the author calls “the weapons that upset the balance,” such as the crossbow, the longbow and the gunpowder small arms, because in the author’s opinion, the main impulse for developing armour was to eliminate the battlefield threat represented by the above weapons. Making up separate parts, short summaries at the end of the main chapters deal with the historical significance of each type of armour. The several hundreds of illustrations comprise a vital part of the dissertation. The captions contain detailed information about the shown items. Where possible, the technical data of the portrayed armour or components are provided, so that their size and weight become perceptible. The study also deals with the guilds of armourers, mediaeval arms trade and the quality assurance of the period. In the course of his work of analysis, the author consulted several works of art, and he points out all the doubtful details that one encounters when examining such sources.