Összefoglalás

A dolgozat a Bükk hegység szerkezetföldtani jellemzőit 10 sávszelvényben felvett mérési pontok, illetve földtani szelvények több mint 18000 szerkezeti mérés alapján értékeli. A rideg és képlékeny deformációs elemek alapján három részben egymást követő, részben átfedő erőhatást sikerült azonosítani:

PI: Ny-ról, K felé irányuló nyomóerő, amely több hullámban aktiválódva diszharmonikus gyűrődést, palásodást és kisebb feltolódásokat okozott a késő jurától kezdve, s egyre alárendeltebb formában még a neogénben is reaktiválódott. PII: a Moesiai-tábla és a Déli-Kárpátok irányából hatott ÉÉNy-i, illetve ÉNy-i vergenciával. Részben felülbélyegezte PI deformációs elemeit, részben megújította azokat más funkcióval (pl. konjugált litoklázisok és haránttörések). Valószínűleg a krétában már intenzíven hatott, de a PI által feltolt, kiemelt területrészeken csak alig érzékelhető nyomai maradtak apró törésfelszínek által alkotott álredők formájában, de a mélyebb fekvésű részeken markáns gyűrődéseket hozott létre. PIII: a PI és PII egyidejű fellépésekor azok eredőjeként jelenik meg, kompresszív hatásokat fejtve ki. Vektoriránya kezdetben ÉÉK, de PII dominanciájának fokozatos növekedésével ÉNy-ias rotációra (10°-35°) készteti a hegységet, jelentős feltolódásokat és visszapikkelyeződéseket okozva.

A szerkezeti és a morfológiai elemek kapcsolatát néhány mintaterületen részletes vizsgálat elemzi. Ennek eredményeként szoros korreláció mutatkozik a töréses szerkezeti elemek csapásiránya, valamint a völgyek és gerincek irányítottsága között. Hasonlóan szoros kapcsolat mutatható ki a törések csapásiránya, valamint a barlangok járatainak iránya között.
A dolgozatban végül néhány távolabbi terület (Mecsek, Alföld aljzata, Budai-egység) áttekintő szerkezetföldtani elemzése összehasonlításként szolgál.

Abstract

The dissertation discusses the structural geological conditions of the Bükk Mountains based on more than 18000 structural measurements in measurement points and geological profiles arranged in ten zones. On the basis of brittle and ductile deformation elements three partly subsequent and partly overlapping forces have been identified:

PI: Compression activated repeatedly from W to E resulting in the formation of disharmonic folding, cleavage and minor thrusts from the late Jurassic. It was reactivated even in the Neogene as well, however, in gradually subordinate magnitude. PII: Compression from the Moesian Platform and the South Carpathians with a vergence of NNW and NW. It partially overprinted the deformation elements of PI and partly reactivated them with different functions (e.g. conjugated lithoclases and transverse faults). It was intensive probably already in the Cretaceous, however, only poorly detectable traces remained in the areas thrust and uplifted by PI in the form of pseudo-folds formed by tiny joint surfaces. It resulted in clear folds in areas with deeper position. PIII: Acted as the resultant compression of the interaction of PI and PII. Its vergence was NNE, however, with the gradual dominance of PII it caused anticlockwise rotation (10°-35°) in the mountains together with significant thrusts and backthrusts.

Relationship between the structural and the morphological elements is analysed in detail in a few study areas. Based on these, close correlation can be detected between the strike of brittle structural elements and the orientation of valleys and ridges. Similar close connection is found between the strike of joints and the orientation of cave tunnels.
Finally the outline of the structural analysis of a few distant areas (Mecsek, basement of the Great Hungarian Plain, Buda Mts.) is given for comparison.