Véleményem szerint egyértelműen látszik, hogy jogtudományi megközelítésben a bizonyítékok sorában „királynői” mivoltát elvesztette a terhelt vallomása. Azonban a gyakorlat, még a jelek szerint nem volt rábírható a „bizonyítékok királynőjének” elméleti trónfosztottságának hangsúlyozására.Dolgozatom témájának választása során túlnyomó részt a terheltnek a büntetőeljárásban betöltött központi szerepe, ez által a terhelti vallomás ambivalens helyzete játszott szerepet, még akkor is, ha ezt a megkülönböztetett szerepét mára egyértelműen elvesztette, legalábbis a jogelméleti álláspontok szerint. A téma részletes bemutatása során elsőként egy rövid történeti áttekintés után a terhelti vallomásnak a többi bizonyítási eszközzel való kapcsolatát szeretném ismertetni. Ezt követően a dolgozat második részében a terhelt kihallgatása és vallomását veszem górcső alá, amely fejezetben kihagyhatatlan helye van a Miranda elv részletes bemutatásának. A dolgozat harmadik fejezetében a beismerő vallomás jelentőségét próbálom felvázolni annak okán, hogy az kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel mind a bíróság, mind az ügyész és a nyomozó hatóság is kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a terhelt együttműködését megnyerjék, és beismerő vallomását megszerezzék. Mindezeket követően végül rövid kitekintést teszek a témával kapcsolatos európai emberi jogi ítélkezés felé.