Korunk kultúrállamainak rendje szerint az állami joggá korlátozott büntető hatalmát rendszerint csak úgy gyakorolhatja, hogy e célra felállított szerveivel, előre meghatározott szabályok szerint állapítja meg a bűncselekmény elkövetését, a bűnösséget és a büntetést. A büntetőeljárás azoknak a cselekményeknek az összessége, amelyekkel a hatóságok és a büntetőjog gyakorlásában cselekvő vagy szenvedő módon érdekelt magánosok az állam ezen jogát megvalósítják. Büntető eljárási jog, pedig az erre a tevékenységre irányadó szabályok rendszere. A büntető eljárási jog (másként alaki büntetőjog) úgy viszonylik az anyagi büntetőjoghoz, mint a tett az akarathoz, eszköze és biztosítéka az anyagi Btk- ban kifejezett akarat megvalósításnak. Jogászi és törvényes szóhasználatunkban bűnvádi perrendtartás a büntető eljárási jognak szinonimája, de szabatosabb értelemben csak azoknak a törvényes rendelkezéseknek összességét jelenti, amelyek a büntető per lefolyását, a vádemeléstőt az ítélethozatalig szabályozzák. A bűnvádi per a büntető eljárásnak az a része, amely büntetendő cselekmény meg, vagy meg nem történtének és jogkövetkezményeinek bírói jogerős megállapítását célozza. Lényeges elemei tehát a tények hiteles rögzítése és az anyagi Btk. rendelkezéseinek alkalmazása. A bűnvádi per jogi természetére elég világot vet, ha azt mint az állam büntető jogának megállapítására irányuló cselekvések sorozatát fogjuk fel, amelyek egymásutánját a közös cél a büntető igénynek megállapítása és megvalósítása határozza meg. Felekről tehát a büntető perben csak átvitt értelemben vagyis inkább rövidség okából lehet szó. Minden büntető igény érvényesítése bűnvádi eljárás útján történik, de az igény tartalma módosíthatja az eljárás természetét.