A sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása a Debreceni Tankerület intézményeiben

Abstract

A dolgozatom témájának a sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségének biztosítását választottam, hiszen az elmúlt két évtizedben a törvényi háttér folyamatos módosítása abba az irányba hatott, hogy a nevelés-oktatás folyamatában mérséklődjön az esélyegyenlőtlenség, és teret nyerjenek az integrációs törekvések. A tanítói végzettségem megszerzése óta – 2003. – pedagógusként, 2013-től kezdődően tanügy-igazgatási referensként is napi szinten foglalkoztam ezzel a témával. Pedagógusként a mindennapi tanítási gyakorlat során szembesültem a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatásának problémájával és a feladatellátás megvalósításával. Tanügyigazgatási területen előbb a többségi intézményekben integráltan tanuló, később pedig a gyógypedagógiai intézményekben szegregáltan oktatott gyerekekkel kapcsolatos feladatellátás megszervezése a napi munkám része lett. Ekkor merült fel bennem, hogy milyen lehetőségeik vannak azoknak a gyerekeknek, akik valamilyen okból eltérnek a többségi társadalomtól. Ugyanekkor az intézményekben dolgozó pedagógusok és az intézményvezetők részéről felmerült kérdések megválaszolása is komolyabb kutatásra ösztönzött ebben a témában. A dolgozatomban a téma kidolgozásához a kérdőíves módszert választottam, lehetőséget adva az intézményvezetőknek a személyes álláspontjuk bemutatására is. A téma kapcsán a hipotéziseim a következők:

Azok a sajátos nevelési igényű tanulók, akik szegregált intézményben tanulnak, nincsenek hátrányban az integrált oktatásban tanuló társaikhoz képest. A sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatása elősegíti a beilleszkedést a többségi társadalomba. Az integrálást vállaló intézményekben foglalkoztatott pedagógusok alkalmasak a sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatására.