Az iskolákban többnyire törekednek arra, hogy bevonják a sajátos nevelési igényű (SNI) és a nem SNI szülőket egyaránt. Számos empirikus tanulmány vizsgálta a szülői részvétel és a tanulmányi eredmény közötti kapcsolatot (Domina, 2005). Azonban a két tényező közötti kapcsolat sem az iránya sem a magyarázata nem egyértelmű a tanulmányokban (Boonk et al., 2018). Ez a dolgozat egy hosszútávú kutatás longitudinális adatbázisát használja a szülői bevonódás és az iskolai sikeresség közötti kapcsolat vizsgálatára inkluzív osztályokban. Célunk annak elemzése, hogy a szülői bevonódás hogyan változott az iskolaévek előrehaladtával és vizsgáljuk azt is, hogy a különböző diákcsoportokban mennyire különböző a bevonódás mértéke és mintázata. Elemzésünk kiemelte az alacsony státuszú SNI tanulókat, akiknek szülei a leg kevésbé bevonhatóak a korábbi tanulmányok alapján. Magyarországon minden 6., 8. és 10. évfolyamos tanuló részt vesz az Országos kompetenciamérésen (OKM). A 2015 és 2019 közötti időszakban a három adatbázist a tanulók egyedi azonosítóinak felhasználásával mergeltük, összeolvasztottuk az évenkénti adatbázisokat, és egy longitudinális hálót hoztunk létre, amely a 6-10. évfolyamokra terjed ki valamennyi magyar diák adatait tartalmazza, hiszen az OKM populációs mintát alkalmaz. Megállapítottuk, hogy az alacsony státuszú és a sajátos nevelést igénylő tanulók esetében magas a lemorzsolódás kockázata, de az iskolai részvételük mértéke segíthet ellensúlyozni ezt a kockázatot. Az átlagos népességhez képest a szülői bevonódás volumene magasabb az SNI tanulók esetében, de az alacsony státuszú SNI tanulók családjai esetében az összefüggés nem érvényesül. Ennek eredményeképpen az előadás egyik fő következtetése az, hogy a nehezen elérhető szülőkkel való kapcsolattartás nagyon fontos az iskolák számára, hogy javítsák a tanulók oktatási lehetőségeit az iskolájukban.