A Jeruzsálemi Szeretetközösség
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A dolgozat elején a legfontosabb kérdés az volt, hogy volt-e az ősgyülekezetben vagyonközösség. Ha volt, hogyan és miként működött. A kutatás mai állása alapján megfigyelhető az a folyamat, hogy az Apostolok cselekedeteiről írt kommentárok Lukács forrásait és tudósításait sokkal hitelesebbnek tartják, mint a néhány évtizeddel korábbiak. Megállapítható tehát, hogy a jeruzsálemi szeretetközösség életéről szóló beszámolóknak feltétlenül van valóságalapja. Lukács tendenciája abban mutatkozik meg, hogy a hagyományból, emlékezetből és egyéb adatokból rekonstruálja az eseményeket. A szeretetközösség vagyonközösségére hatással voltak az ókori minták és példák, főleg a qumrániak közösségi élete. Az esszénusok szigorú törvényértelmezése tekintetében újat mutat a szeretetközösség, mert nem a törvény betűihez, hanem annak lelkületéhez ragaszkodik. Távol áll tőlük a harcos messiási váradalom. Nem vesznek részt a zsidó háborúban. A szeretetközösség életének a kutatásához az ApCsel nyújtja a legfontosabb információkat. Lukács nagyon alaposan utánajárt annak, hogy a közösség életéről és tanításáról minél pontosabb információkat közöljön. Lukács szemlélteti, hogy a Jézust követők számára az anyagi javak nem elsődlegesek. Ha a megtértek közösségében szűkölködő van, az a közösség közönyét és lelki vakságát jelzi. A közösségben az egy szükséges dologra, Isten országa eljövetelére készültek. A közösség bemutatása így illeszkedik a könyv nagy céljához, a missziói munka útjának a leírásához. Valószínű, hogy a szeretetközösség előkészület lehetett az „új ország” alapítására. Eszményképük lehetett, hogy egy kis önrendelkező Messiás-szigetet alkossanak. Kezdetben átfedés volt a jeruzsálemi gyülekezet egésze és a szeretetközösség között. Eleinte nem volt világos a választóvonal, később azután kialakult a szűkebb közösség. Behúzódtak egy kommunióba. István vértanúsága, a Péter és a Jakab közti konfliktus és a zsinat intézkedései az elkülönüléshez vezettek. Nem volt helyes ez az elkülönülés. Az apostolok megfogalmazták kifogásaikat a közösség beszűkülése ellen. Péter határozottan kijelenti, hogy nem kötelező a vagyonközösség, mindenki képmutatás nélkül, szabadon rendelkezhet vagyona felett (ApCsel 5,4). A missziói parancs beszűkítése miatt is felemelhették az apostolok a szavukat. Gondoskodtak a szegényekről, betegekről és alamizsnát adtak. A híradásokból az is kiolvasható, hogy gazdasági termelést nem végeztek, csak támogatásokra vártak (Gal 2,10; Róm 15,26). Teológiájuk krisztocentrikus volt. Élő hittel hirdették, hogy a megdicsőült Krisztus tovább munkálkodik az övéiért. Hivatkoztak a historikus Jézusra és a mennyei Krisztusra, valamint a Lélek munkájára apelláltak. A Szentlélek kitöltését a végidei történések igazolásának tekintették. A közösség szilárd hittel, de túlfűtött rajongás nélkül várta Jézus parúziáját. A szeretetközösség szolidáris légköre és áldozatkészsége hasznos és tanulságos a mai diakónia számára is. A szeretetközösség megszűnését előidézte a gyengülő közösségi élet, az adományok hiánya, a zsidó fanatizmus felerősödése, a római hadsereg támadása és Jeruzsálem eleste. Isten húzta ki a lábuk alól a talajt, és így a misszió irányába indultak el.
The present study is an attempt to analyse the life of the early Jerusalem congregation represented by the Acts of the Apostles. Within this broader field of research, particular attention is given to the issue of the community of goods in the Jerusalem Congregation. Measuring the degree of the possible historical reality of the biblical representation is crucial for the study. The central question of the first part of this study is whether community of goods as an institution existed in the Jerusalem Congregation or is it merely a biblical fiction concerning the early primitive church at Jerusalem. Recent commentaries on the Acts of the Apostles tend to trust a higher degree of historical reliability of the biblical text and the sources of Luke than previous research and commentaries did, therefore, the present study presupposes that the Lukan descriptions of the community of goods in the Jerusalem Congregation has a certain degree of historical reality. The tendency of Luke as writer is that he uses tradition, early witnesses and his own experiences as sources for reconstructing and representing the early Jerusalem Congregation in his grandiose, coherent literary work: Luke–Acts. The community of goods in the Jerusalem Congregation has predecessors in ancient and antique Palestine, respectively, the community of Qumran can be regarded as a close and direct parallel for the Jerusalem Congregation. However, the Jerusalem Community shows unique features compared to the Qumran community. The understanding and interpretation of the Mosaic Law, the Torah is rather different and progressive in the Jerusalem Congregation; contrary to the literal understanding of the Qumran community, the Jerusalem Congregation focused on the spiritual, existential and universal essence of the Law. Additionally, the Jerusalem Congregation is rather pacifist compared to the warlike nature of the Qumran community; they even neglect to participate in the Jewish revolts of the early centuries. The starting point of the present research is that the Acts of the Apostles is a highly relevant source during the process of reconstructing the life of the Jerusalem Congregation and the issue of the community of goods. Luke’s statement is, therefore, not mere rhetoric: “Since many have undertaken to set down an orderly account of the events that have been fulfilled among us […] I too decided, after investigating everything carefully from the very first, to write an orderly account for you…” (Luke 1,1.3). Luke represents that earthly goods are not primary for the early followers of Jesus. The forming early Christian community focuses on the most important event: the arrival and realization of the Kingdom of God. Therefore, the Lukan description of the early community in Jerusalem is part of the description of the way of mission and the spreading of Christianity in the antique world. In this case, the stage of the community of goods in the Jerusalem Congregation can be understood as a preliminary and preparatory stage for the arriving Kingdom of God. It is rather probable that the idea of the Jerusalem Congregation was to create an autonomous and independent “Messiah-island” within the contemporary Palestinian society. Another relevant question for the study is the relationship between the wider Jerusalem Congregation (meaning the very first Christian community) and that of the community of goods within the Jerusalem Congregation. It is supposed that in the very beginning the Jerusalem Congregation overlaps with the practitioners of the community of goods; the border between these is not obvious. Later, the practitioners of the community of goods became a smaller and bound circle within the wider Jerusalem Congregation. Those, who practiced the community of goods principle, started forming a commune based on the very same principle. The upcoming inward events of the early Christian church, that of the Martyrdom of Stephen, the conflict between Peter and James and the Apostolic Council at Jerusalem led to the total separation of the Christian Congregation from that particular Jerusalem Congregation who practiced the community of goods principle and separated themselves from the outreaching wider Christian Church. The apostles raised their concerns against the narrowing tendencies of certain sub-groups within the early Jerusalem Congregation, Peter even declares that the community of goods is not obligatory when newly joining the Christian community; all new members should freely possess and dispose their wealth and goods (cf. Acts 5,4). The apostles strictly rejected the narrowing tendencies of the early Christian mission – the outreach beyond the Jewish world slowly became the primary vision. However, the present study intends to represent that the very early stage of the Jerusalem Congregation – when the community of goods principle newly occurred – was indeed a progressive and constructive period for the early Christian Church. The Jerusalem Congregation outreached for the poor, offered charity toward the needy and welcomed those who were marginalized (sick and ill people, women and sojourners). The biblical account states that agricultural production was not typical for the Jerusalem Congregation, they rather waited for the support of other congregations (Cf. Gal 2,10; Rom 15,26). Concerning their theological position, the early Jerusalem Congregation was a Christocentric community. They adhered to the teachings of Christ and rested upon the works of the Holy Spirit, indeed, they reckoned the outpouring of the Holy Spirit as the sign of the arrival of the Kingdom of God and the End Times. They eagerly waited for the second coming of Christ. The final part of the study also represents that certain outward events marked the end of the Jerusalem Congregation and the community of goods. These are the rarefaction of the funds,the escalation of Jewish nationalism and political fanaticism, the strike of the Roman Empire and the Fall of Jerusalem. As God marked and ended this early stage of the Jerusalem Congregation, they had to start moving toward wider outreach and mission. However, a careful study of the life of the early Jerusalem Congregation can contribute to a more profound understanding of the Christian Church itself. Indeed, the study of the apostolic era, the early church and the practice of the community of goods in the early Jerusalem Congregation can lead to significant recognitions concerning the Christian Church of our times; respectively a new light is shed on the field of Christian Diaconia.