Tizennégy éve pályán lévő pedagógus vagyok, ebből a tizennégy évből több mint tizenegyet a szakképzésben töltöttem. Tapasztalataimat felhasználva szakdolgozatomban először a szakképzés jelenlegi helyzetét, valamint a szakgimnáziumok és szakközépiskolák tanulói összetételének sajátosságait szeretném pár gondolatban bemutatni, majd megpróbálok rávilágítani a mai tizenévesek kommunikációs szokásaira, szóhasználati jellemzőire, a mai diáknyelv jellegzetességeire. Egy rövid szakirodalomelemzés után, melyben összefoglalom a pedagógiai kommunikáció elméleti hátterét, összeszedem azokat a mások számára is hasznosnak ígérkező praktikákat - különösen a sajnos egyre nagyobb számot képviselő magatartási zavarral küzdő tanulókra vonatkoztatva -, amelyek lehetővé tesznek egy kölcsönös tiszteleten alapuló pedagógus és tanítványa közötti kapcsolat kialakulását. Több szerző könyvét elemezve próbálom bizonyítani, hogy a pozitív fegyelmezés módszere milyen előnyökkel bír mind a tanulóra mind a pedagógusra nézve, bemutatom, mennyire hatásos és hogyan könnyíti meg a tanítási-tanulási folyamatban résztvevők mindennapjait. Akadhat olyan pályakezdő pedagógus, aki a kezdeti nehézségek, főleg fegyelmezési gondok hatására pályaválasztását illetően elbizonytalanodik, ezért szakdolgozatom utolsó részében, egy megtörtént eset bemutatásával őket segítendő, megpróbálom alátámasztani a kezdeti időszakban a mentor segítő támogatásának jelentőségét. Hiszen a mentor az, aki példával elöl járva egyengeti mentoráltja szakmai fejlődését és szükség esetén segítséget nyújt neki.