α2-plazmin inhibitor ellenes monoklonális antitestek előállítása és karakterizálása

dc.contributor.advisorKatona, Éva
dc.contributor.advisordeptDebreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina::Klinikai Labortóriumi Kutató Tanszék Intézethu_HU
dc.contributor.authorTokárszki, Ágnes Éva
dc.contributor.departmentDE--Általános Orvostudományi Karhu_HU
dc.contributor.opponentKalló, Gergő
dc.contributor.opponentdeptDebreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézethu_HU
dc.date.accessioned2018-06-01T05:45:49Z
dc.date.available2018-06-01T05:45:49Z
dc.date.created2018
dc.description.abstractAz α2-plazmin inhibitor (α2-PI) egy olyan szerin proteáz inhibitor, melynek fő feladata a plazmin gátlása stabil 1:1 arányú plazmin-antiplazmin komplex létrehozásával. Hatékony fibrinolízis gátlást akkor tud létrehozni, ha az aktivált FXIII-as faktor keresztköti a kialakuló fibrinhez. Proteolitikus hasítások eredményeként a keringésben négy izoformája fordul elő, melyek különböző funkcióval rendelkeznek, eltérő a FXIII általi keresztkötés sebessége, valamint a plazminogénhez való kötődés képessége. Munkánk egyik célja olyan antitestek előállítása volt, amelyek képesek megkülönböztetni egymástól a négy különböző α2-PI izoformát. Másik célként olyan antitest szelektálását tűztük ki, amely alkalmas lehet a plazma totál α2-PI meghatározására korábban kidolgozott szendvics ELISA módszerben használt poliklonális antitest kiváltására. A natív α2-PI-vel történő immunizálást követően monoklonális antitesteket állítottunk elő, amelyek α2-PI-vel és az α2-PI szintetikus úton előállított peptidjeivel történő reakcióját vizsgáltuk indirekt ELISA módszerrel. 11 hibridóma sejtfelülúszó adott pozitív reakciót. Ezen pozitív sejtkultúrák közül hetet sikerült megklónozni. A hét monoklonális antitestből kettő, csak a natív α2-PI-vel reagáló antitest, IgG1, öt, a peptidekkel is reagáló antitest, IgM izotípusúnak bizonyult. A két IgG1 izotípusú antitestet sejtfelülúszóból Protein G affinitás kromatográfiával tisztítottuk, valamint tormaperoxidáz enzimmel jelöltük. A két új antitestet a korábban kifejlesztett anti-totál α2-PI szendvics ELISA-ban alkalmazott 10/5A8C6 monoklonális és a GA2AP-AP poliklonális antitestekkel való különböző kombinációkban vizsgáltuk szendvics rendszerben. A 2B3F3 monoklonális antitest semmilyen kombinációban nem működött szendvics ELISA-ban, az 1A1A1 antitest mind a két korábban alkalmazott antitesttel párosítva adott reakciót, de a plazmában lévő teljes α2-PI-nak csak a 20-25%-át mutatta ki. A munkánk során előállított két IgG1 izotípusú antitest, az eredményeink alapján alkalmatlannak bizonyult a totál α2-PI meghatározására szolgáló új módszer kifejlesztésére, illetve a korábban kifejlesztett módszerben alkalmazott poliklonális antitest kiváltására. Azonban, sikerült öt olyan antitestet is előállítani, amelyek bár IgM izotípusúak, de az α2-PI szintetikus úton előállított peptidjeivel adott reakció alapján alkalmasak lehetnek a proteolitikus hasítás következtében kialakuló izoformák azonosítására. Ennek igazolására további vizsgálatokra van szükség.hu_HU
dc.description.courseorvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikushu_HU
dc.description.courseactnappalihu_HU
dc.description.courselangmagyarhu_HU
dc.description.coursespecOrvosdiagnosztikai laboratóriumi analitikahu_HU
dc.description.degreeBSc/BAhu_HU
dc.format.extent33hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/254771
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectα2-plazmin inhibitorhu_HU
dc.subjectmonoklonális antitesthu_HU
dc.subjectELISAhu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Orvostudományhu_HU
dc.titleα2-plazmin inhibitor ellenes monoklonális antitestek előállítása és karakterizálásahu_HU
Fájlok