A jogelmélet számára mindig aktuális a kérdés, hogy mitől válik a bírói döntés helyessé. Csak a jogszabály alapján hozhat helyes döntést a bíró vagy figyelembe vehet más érveket is? Ha lehetséges a jogtól való eltérés, hol húzhatjuk meg ennek végső korlátait? Mik a helyes döntés kritériumai? Lehetséges olyan jogszabályokat alkotni, amelyek életünk valamennyi területét lefedik? Hol húzódnak a bírói mérlegelés határai? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések inspirálták jelen dolgozatot, amelynek alapvető kiindulási pontját egy viszonylag új jogelméleti irányvonal, az erényelméletek jelentik. Kutatásomban az erényelméletek ítélkezéselméleti vonatkozásainak vizsgálatát tűztem ki célul, végig szem előtt tartva annak a kérdését, hogy képesek lehetnek-e ezek az elméletek az ítélkezési gyakorlatban felmerülő problémák komplex magyarázatára és új megoldások adására. Hiszen újra és újra felmerül annak kérdése, hogy mit tehet a bíró, ha egy jogszabály nem ad egyértelmű megoldást az eldöntendő esetre, illetve, ha véleménye szerint, a jogszabályból következő döntés igazságtalan vagy méltánytalan eredménnyel zárulna.