Dolgozatomban azt vizsgáltam, hogy hogyan alakul a magyar termelésű mézek makroelem- tartalma, illetve hogy ez hogyan viszonyul a makroelemek fogyasztására vonatkozó ajánlásokhoz. A makroelemek mennyiségének meghatározását az induktív csatolású plazmaégős optikai emisszió spektroszkópia módszerével végeztem.

A vizsgálat során a korábbi kutatási eredményekhez hasonló elemkoncentrációkat tapasztaltam, melyek közül a foszfor viszonylag magasabb koncentrációja volt a kivétel. Ez valószínűleg a termelési terület sajátosságaira vezethető vissza. 

A mérési eredményeket összevetettem a Magyar Élelmiszerkönyv, illetve az arra hivatkozó Országos Élelmezési- és Táplálkozástudományi Intézet által ajánlott napi beviteli értékekkel. Emellett az összehasonlításba bevettem a korábbi kutatásokból megismert mézfogyasztási szokásokat (NAGY, 2005.), illetve az abból levezetett átlagos napi mézfogyasztás értékét. 

Azt tapasztaltam, hogy döntő mértékben a mézek alacsony makroelem- tartalma miatt (bár némileg az európai értékhez képest alacsonyabb hazai mézfogyasztás is hozzájárul) a mézzel bevitt makroelemek csak elhanyagolható mértékben járulnak hozzá a napi makroelem- bevitelhez. Ezen érdemi módon a jelenlegi többszörösére emelt mézfogyasztás sem változtatna, hiszen a magyar lakosságnál több mint négyszer annyi mézet fogyasztó görögök esetében is fenn áll a több (legalább nyolc) nagyságrendbeli különbség az ajánlott napi beviteli érték és a mézzel történő bevitel között. 

Arra, a vizsgálat kezdetén feltett kérdésemre, hogy a magyar lakosság elégtelen káliumfogyasztása javítható-e a mézfogyasztás növelésével, nemleges választ kellett, hogy adjak.