Diplomadolgozatomban egy rövid bevezető után bemutattam a szkizofréniát, mint betegséget, valamint leírtam a szkizofrénia diagnosztikáját és tüneti képét. Említést tettem a szkizofrénia epidemiológiájáról és etiológiájáról is, figyelembe véve mind a biológiai, mind pedig a pszichoszociális tényezőket, illetve részletesebb említést tettem a különböző, szkizofrénia kialakulásának hátterében álló genetikai, molekuláris, neurokémiai, idegfejlődési, neuropatológiai és immunológiai elméletekről. Nem utolsó sorban beszámolok arról, hogy hogyan alakult szkizofrénia gyógyszeres kezelés a történelem folyamán és mi a jelenleg érvényben lévő terápiás protokoll. Mivel a diplomamunkámat az új farmakoterápiás lehetőségek köré összpontosítottam, hosszabban tárgyalom, hogy milyen igények alapján folynak a kutatások, illetve azt is, hogy a kétezres évektől milyen új szerekkel történtek kísérletezések és az idő folyamán ezeknek mi lett a sorsa. A továbbiakban kiemelt figyelmet fordítottam a magyar fejlesztésű kariprazinra, amely elsőnek számít az antipszichotikumok között olyan tekintetben, hogy a negatív tünetekre is pozitív hatással van, valamint a metabolitjaira, melyek elengedhetetlenek a hatásmechanizmusának megértése szempontjából. Ezenkívül kitekintettem három másik új szerre is, nevezetesen a lumateperonra, amely egyedülálló hatásmechanizmusa miatt hívta fel magára a figyelmemet, a brexpiprazolra, amelyet „dopaminstabilizátor” néven is emlegetnek, és végül a kannabidiolra, mint adjuváns terápia, amellyel bár még csak most folynak a kutatások, azonban máris középpontba került a várható kognitív deficitet javító hatása és a nem dopaminrendszeren keresztül ható hatásmechanizmusa miatt.