Összefoglalás

Az évezred váltás környékén a keresztyénség számára fontos, mondhatni életkérdéssé vált Európában a ‘hogyan tovább?’ Ennek a hátterében nagyon sok minden húzódik. Egy azonban bizonyos, hogy a saját egyházáért valamilyen mértékben felelősséget érző ember szeretne tenni és így részt venni egy lehetséges egyházi jövő kialakításában. Különböző országok, a saját egyházi és társadalmi viszonyaik összefüggéseiben keresik a lehetséges utakat. Tanulhatunk-e egymástól ebben az útkeresésben? Nem állnak-e a különböző országokban élő egyházak egészen más talajon és táplálkoznak egészen különböző gyökerekből, ami miatt az együtt gondolkodás sokkal nehezebb? Konkrétabban fogalmazva: nem sürgető-e számunkra egy közös protestáns Európai Unió megteremtése? Vagy maradjunk egyenlőre egy szűkebb területen és nézzük meg annak lehetőségét, hogy egymáshoz valamilyen okból közelebb álló, gyökereikben egymásba fonódó egyházak és tradícióik mit nyújthatnak egymásnak, még ha Európa különböző területein is találhatóak? Ebben a dolgozatban erre az utóbbi kérdésre próbálok elsősorban választ adni. A magyar reformátusokat a holland református egyházakkal egy tartalmas és egyben ‘izgalmasnak’ is nevezhető szálak kötik össze. Ezek a szálak remélhetőleg nemcsak a múltról, hanem a jelenről is beszélnek. Tudva persze azt, hogy vannak szálak, melyeket erősítünk és vannak olyanok, melyeket nem kell tovább életben tartani. Az utóbbi évtizedekben, különösen a múlt század második felében újra magadatott az a lehetőség, hogy a holland és magyar református kapcsolatokat ne csak ‘titok és félelem’ jellemezze, hanem egy nyitott és őszinte találkozás, miközben tanulhatunk egymástól. Mit tanultunk mi a holland reformátusságtól az utóbbi időszakban? Valószínűleg különböző dolgokat, amelyek közül sokat hasznosíthatunk. Ez a munka konkrét céllal íródott. Arról szeretne beszélni, hogy melyek azok a lehetséges impulzusok a mai holland református gyakorlati teológiából, amelyeket a magyar református egyházi élet is hasznosíthat az ezredforduló körül. Mindez persze nem kötelező, hanem lehetséges. Nincs ezekben az impulzusokban semmi kényszerítő, inkább egy mások által bejárt és eddig hasznosnak mondható út bemutatásáról és annak vonzóvá tételéről van szó. Persze nem nélkülözheti ez a bemutatás az egyházi tisztán látás igényét. Hiszen azokról a holland református egyházakról van szó, melyek a dolgozat írója számára mértékadó és elfogadott református egyházi irányt képviselnek. Ezek pedig a Gereformeerde Kerken in Nederland (GKN) és a Nederlandse Hervormde Kerk (NHK). Mindez a pontosítás azért is fontos, mert a holland református egyházi élet rendkívül összetett. A magyar református gyülekezetek számtalan kapcsolatában ugyancsak számtalan teológiai háttérből táplálkozó holland református gyülekezetek jelenhetnek meg. Ezért nagyon fontos a pontos körülhatárolás. A kör azonban még tovább szűkül azzal, hogy a gereformeerd név használata ebben a munkában nemcsak egy összefoglaló névként szerepel. Hiszen a fókuszban elsősorban a gyakorlati teológiára összpontosítva Kampen (THUK) és Amszterdam (VU) gereformeerd teológiájának üzenete áll az 1960-as évektől napjainkig. Ezzel nem alábecsülve hervormd egyházi oldal üzenetét, de annak összhatása megítélésünk szerint a jelenlegi egyházi életet, a praxist nézve valamivel kisebb. Másrészt nem kell eltagadni, hogy ismereteim és tájékozódásom középpontjában az elmúlt húsz évben elsősorban a gereformeerd egyházi és teológiai élet állt. A munka három fő részre oszlik, amelyben az első kettő szerepe a lényegesebb. Az első rész arra keres választ: mi történt a holland református egyházban 1960 óta? Milyen külső és belső hatások alatt élte a gereformeerd egyház(gyülekezetek) a maga mindennapjait? Minek a következménye az, hogy kialakulhatott egy plurális egyház? Látható az, hogy a gereformeerd egyház is küzd a hagyományaival, de szeretne továbbra is élni és hatni a mában. De ehhez szembesül a hitvallásaival, a kor etikai kérdéseivel, nagyon fontos és súlyos társadalmi problémákkal, így az ifjúság, de egyre jobban szinte minden nemzedék igényeivel. De mindezek megválaszolása strukturális feszültséget is magában hordoz. Az elmúlt ötven év változásai mögött három fontos fogalom próbál kiábrázolódni: szekularizáció - individualizáció - pluralizáció. A társadalom szekularizálódik, az egyén individualizálódik, míg az egyház pluralizálódik. Mindennek háttérben a differenciálódott mindennapi élet húzódik. A kérdés valós: megváltozott a gereformeerd világ? (H.M.Kuitert) A kihívás nem könnyű, a válaszadás sem született meg véglegesen, állandó folyamatban van. Természetes számunkra az, hogy ez nemcsak a gereformeerd világot, hanem összességében érinti a nyugati egyházakat. A második rész viszont a már eddigi gereformeerd, a gyakorlati teológiában megformálódott válaszokat próbálja visszaadni. Mindezt annak tudatában, hogy mindent megválaszolni lehetetlennek tűnik. Ezért a válaszadásban koncentrálunk: a tradícióra (tanításra - jelentős szerephez juttatva K.A. Schippers katechetikára vonatkozó mondanivalóját), egy mindenki előtt nyitott gyülekezeti formára ( a gyülekezetépítésre - ebben fontos szerepet szánva J. Hendriks elméletének) és mindezekez lezárva az egyénre (a pasztorációra és spiritualitásra - a két legjelentősebb személyt J. Firet és G. Heitink személyét kiemelve, valamint a KPV szerepére). Ez nem fedi le teljesen azt a széles skálát, amivel mint kihívással a gereformeerd világ ez időben szembe kell nézzen. De bízom abban, hogy a mindennapi egyházi élet fontos területeit igyekszik megválaszolni, jóllehet a diakónia vagy éppen a liturgia / homiletika válaszadása legalább ilyen fontos. A válaszok megformálásban fontos szerephez jutnak mindazok a mai, a teológián kívüli, más tudományágakból (pedagógia, pszichológia, rendszerszervezés, szociológia) átvett ismeretek, amelyek a teológia számára elfogadhatóak és hasznosíthatóak. Miközben rálátásunk lehet azokra az ‘ujjgyakorlatokra’, ahogyan keresi a választ a gereformeerd világ, eközben egy nagyon emberközeli, az individuum igényeit messzemenően honoráló egyházkép látszik megformálódni. Természetes, hogy ezek az útkeresések számomra elfogadott és ‘melegen ajánlott’ válaszok. Már csak azért is, mert ezek mögött nemcsak a kellő gyakorlati teológiai ismeret, valamint a bemutatott lehetőségekre mondott ‘igen’ húzódik meg, hanem nagyon sok személyes kapcsolat és barátság is. A harmadik rész valószínűleg nem hat az idegenség erejével, hiszen a saját, hazai és református egyházi életünkről van szó. Miben foglalható össze az elmúlt tíz év Magyarországon a református egyház számára? Bemutatásra kerül néhány elemzés, amelyből a válaszokat nagyon sokan ismerik. Mindezek egy olyan helyzetben születnek meg, ami ármeneti és egy kisebbségben lévő egyház hátteréből fakadnak. A folytatás azonban a mi dolgunk. Hogyan tudunk ‘közelségben’ és mégis ‘kritikus distanciával’ figyelni mindent, ami határainkon belülről és kívülről hatással van ránk? Ezek a hatások politikai, társadalmi és egyházi jellegűek. A kívánatos az lenne, ha a holland gereformeerd praxis tanulságait a hazai református praxisba is átültethetnénk. Mi akarunk lenni, mint református egyház Magyarországon? Remélhetőleg egy ‘induktív’ erő, ami a bemutatott holland gyakorlati teológia praxisból is képes táplálkozni.

Szívesen emlékezem és építem bele mindazt az elmúlt húsz esztendőt ebbe a dolgozatba, ami egy 1979-81. közötti kampeni (THUK) ösztöndíjjal kezdődött. Különös hálával azok felé, akik ennek az útnak a bejárását segíthették Hollandiából (G. Heitink és néhai K.A. Schippers). Továbbá köszönet a Debreceni Hittudományi Egyetem Gyakorlati Theologiai tanszékvezetőjének, ifj. Dr. Fekete Károlynak rugalmas és segítő vezetéséért. Balatonszárszón, a hely szelleméből fakadóan nem írhat végül mást az ember, mint Soli Deo Gloria ! Zusammenfassung1 Impulses aus der holländische reformierten (Gereformeerd / Hervormd) praktischen Theologie rundum das Millennium ( Besondere Beachtung auf der Ungarische reformierten kirchliche Leben)

Um die Jahrtausendwende ist für das Christentum wichtig - man könnte sagen, ist es die Lebensfrage in Europa schlechthin - 'wie soll es weitergehen?'. Hinter ihr verbirgt sich sehr viel. Eines ist jedoch sicher, dass derjenige, der eine gewisse Verantwortung gegenüber seiner eigenen Kirche hat, etwas tun möchte und so teilhaben will an der Gestaltung einer möglichen kirchlichen Zukunft. Verschiedene Länder suchen im Zusammenhang mit ihren eigenen kirchlichen und gesellschaftlichen Verhältnissen mögliche Wege. Ob wir auf dieser Wegsuche von einander lernen könnten? Stehen die in den verschiedenen Ländern existierenden Kirchen nicht auf gänzlich anderem Boden und nähren sie sich nicht von ganz verschiedenen Wurzeln, ist dadurch ein gemeinsames Denken nicht viel schwerer? Um es konkreter zu sagen: drängt es nicht, eine gemeinsame protestantische Europäische Union zu gründen? Oder bleiben wir vorerst auf einem kleineren Gebiet und sehen nach den Möglichkeiten, was sich die einander aus irgendeinem Grund nahestehenden Kirchen mit sich verflechtenden Wurzeln und Traditionen geben können, auch wenn sie auf verschiedenen Gebieten in Europa zu finden sind? In dieser Arbeit versuchen wir vor allem, auf die letzte Frage Antwort zu geben. Die ungarischen Reformierten und die holländische reformierte Kirche verbindet ein inhaltsreiches und "aufregend" zu nennendes Band. Diese Verbindungen sprechen hoffentlich nicht nur von der Vergangenheit, sondern auch von der Gegenwart. Natürlich wissen wir, dass es Verbindungen gibt, die wir verstärken müssen und solche, die nicht weitergeführt werden sollen. In den vergangenen Jahrzehnten, vor allem in der zweitern Hälfte des vergangenen Jahrhunderts, ergab sich erneut die Möglichkeit für einen Kontakt zwischen den holländischen und ungarischen reformierten Christen, für den nicht nur 'Geheimniskrämerei und Angst" bezeichnend waren, sondern der ein offenes und ehrliches Verhältnis ermöglichte, wobei wir von einander lernen konnten. Was haben wir in der letzten Zeit vom holländischen reformierten Christentum gelernt? Wahrscheinlich Verschiedenes, wovon wir vieles nutzen. Diese Arbeit wurde mit einem konkreten Ziel geschrieben. Sie möchte darüber sprechen, welches die möglichen Impulse aus der heutigen holländischen reformierten praktischen Theologie sind, die auch im ungarischen reformierten christlichen Leben aufgegriffen werden können. Dies alles ist natürlich nicht obligatorisch, sondern nur eine Möglichkeit. In diesen Impulsen ist nichts Zwingendes, es geht vielmehr darum einander schon begangene und für nützlich befundene Wege zu zeigen und dieses attraktiv zu machen. Selbstverständlich darf bei dieser Demonstrierung der Anspruch auf kirchliche Klarsicht nicht fehlen. Es geht ja um die holländischen reformierten Kirchen, die für den Verfasser dieser Arbeit maßgebend sind und eine akzeptierte reformierte kirchliche Richtung vertreten. Diese sind die Gereformeerde Kerken in Nederland (GKN) und die Nederlandse Hervormde Kerk (NHK). Diese Präzisierung ist wichtig, weil das Leben der holländischen reformierten Kirche außerordentlich komplex ist. Die ungarischen reformierten Gemeinden haben unzählige Verbindungen, und auch die holländischen reformierten Gemeinden nähren sich aus zahllosen theologischen Hintergründen. Darum ist eine genaue Begrenzung sehr wichtig. Der Kreis verengt sich noch dadurch, dass der Gebrauch des Namens gereformeerd in dieser Arbeit nicht nur als zusammenfassender Name steht. Im Fokus steht, in erster Linie auf die praktische Theologie konzentriert, die Botschaft der Kampen (THUK) und Amsterdam (VU) gereformeerd Theologie von 1960 bis heute. Damit wollen wir die Botschaft der Hervormde Kirche nicht unterschätzen, aber nach unserer Beurteilung ist ihre Gesamtwirkung - auf die heutige Kirche und die Praxis schauend - etwas geringer. Zum anderen sollte nicht geleugnet werden, dass im Mittelpunkt der Kenntnisse und der Orientierung des Verfassers selbst in den letzten zwanzig Jahren vor allem das gereformeerd - kirchliche und theologische Leben stand. Die Arbeit ist in drei Hauptteile gegliedert, wobei die Rolle der ersten zwei wesentlicher ist. Der erste Teil sucht Antwort auf die Frage: was ist seit 1960 in der holländischen reformierten Kirche geschehen? Unter welchen äußeren und inneren Einwirkungen lebte die gereformeerde Welt ihre eigenen Tage? Woraus erfolgte die Entstehung einer Pluralen Kirche? Es ist sichtbar, dass auch die gereformeerde Kirche mit seinen Traditionen ringt, möchte aber weiterleben und wirken im Heute. Hierbei wird sie mit ihrem Glaubensbekenntnis konfrontiert, mit den ethischen Fragen der Zeit, mit sehr wichtigen und schwerwiegenden gesellschaftlichen Problemen, wie die Jugend, aber immer mehr auch mit den Ansprüchen fast aller Generationen. Die Beantwortung von alledem birgt auch strukturierte Spannungen in sich. Hinter den Veränderungen der vergangenen fünfzig Jahren wollen sich drei wichtige Begriffe aufzeigen: Säkularisierung - Individualisierung - Pluralisierung. Die Gesellschaft säkularisiert sich, die Person individualisiert sich, während sich die Kirche pluralisiert. Und im Hintergrund all dessen verbirgt sich ein differenziertes alltägliches Leben. Die Frage ist real: Hat sich die gereformeerde Welt verändert? (H. M. Kuitert) Es ist keine leichte Herausforderung, die Antwort ist auch nicht endgültig, es ist ein ständiger Prozess. Für uns ist es natürlich, dass davon nicht nur die gereformeede Welt, sondern die westliche Kirche in ihrer Gesamtheit betroffen ist. Der zweite Teil versucht die schon gereformeerd, die sich in der praktischen Theologie schon abzeichnenden Antworten wiederzugeben. All dies mit dem Wissen, dass alles zu beantworten unmöglich scheint. Darum konzentrieren wir uns bei der Beantwortung: auf die Tradition (auf die Lehre - hier wurde der Aussage von K. A. Schippers die Katechetik betreffend eine bedeutende Rolle zugedacht), auf eine für alle offene Gemeindeform (auf den Gemeindeaufbau - hierbei erhielten die praxisbezogenen Theorien von J. Hendriks besondere Aufmerksamkeit) und zum Schluß auf das Individuum (auf die Pastoration und Spiritualität - auf die umfassenden und enorm weitreichenden theoretischen Arbeiten der zwei wichtigsten Personen J. Firet und G. Heitink und der KPV). Das entspricht nicht ganz der weiten Skala an Herausforderungen, der sich die gereformeerd Welt in diesen Zeiten gegenübersieht. Wir hoffen aber, dass die Fragen der wichtigsten Gebiete des täglichen kirchlichen Lebens beantwortet werden, wobei die Diakonie oder eben die Liturgie / Homilethik genauso wichtig sind. Beim Erstellen der Antworten erlangen auch die - neben der Theologie - aus den anderen heutigen Wissenschaftszweigen (Pädagogik, Psychologie, Systemführung, Soziologie) entnommenen Kenntnisse wichtige Bedeutung, die für die Theologie akzeptabel und nutzbar sind. Während wir Einsichten auf die "Fingerübungen" bekommen, wie die gereformeerde Welt Antworten sucht, zeichnet sich ein sehr menschennahes, die Ansprüche des Individuums weitgehend honorierendes Kirchenbild ab. Natürlich ist diese Wegsuche für den Verfasser akzeptabel und eine "warmempfohlene" Antwortgebung. Schon darum, weil sich hinter ihr nicht nur notwendiges praktisches theologisches Wissen, sowie ein für die aufgezeigten Möglichkeiten ausgesprochenes "ja", sondern auch sehr viele persönliche Verbindungen und Freundschaft verbergen. Der dritte Teil wird wahrscheinlich nicht durch seine Fremdheit wirken, geht es doch um unser eigenes, einheimisches und reformiertes kirchliches Leben. Wie können die vergangenen zehn Jahre für die reformierte Kirche zusammengefasst werden? Es werden einige Analysen vorgestellt, deren Antworten vielen bekannt sind. Sie entstehen in einer Situation, die aus einer sich im Übergangsstadium und in einer Minderheit befindlichen Kirche hervorgeht. Die Fortsetzung ist unsere Sache. Wie können wir in "Nähe" und doch "kritischer Distanz" auf all das achten, was innerhalb und außerhalb unserer Grenzen auf uns einwirkt? Diese Einwirkungen kommen von Seiten der Politik, der Gesellschaft und der Kirche. Es wäre wünschenswert, wenn wir die Lehre der holländischen gereformeerden Praxis in die einheimische reformierte Praxis übersetzen könnten. Was wollen wir sein - als reformierte Kirche in Ungarn? Hoffentlich eine 'induktive' Kraft, die sich auch an der aufgezeigten holländischen praktischen Theologieanwendung orientieren kann.

M. Kocsev erinnert sich gern und verarbeitet die vergangenen 20 Jahre, die mit einem kampener Stipendium (THUK) in der Zeit von 1979-81 begannen, in dieser Arbeit. Mit besonderem Dank denen, die diesen Weg in Holland geebnet haben (G. Heitink und K. A. Schippers). Weiterhin danke ich dem Lehrstuhlleiter der praktischen Theologie der Debrecener Theologischen Universität Dr. Károly Fekete jun. für seine flexible und hilfsbereite Leitung. Balatonszárszó, im Geiste des Ortes kann man schließlich nichts hinzufügen, außer Soli Deo Gloria!