A társadalom elöregedése egyre nagyobb népegészségügyi probléma a világ legtöbb országában. A populációk elöregedésével nő a fogyatékosság incidenciája és prevalenciája. A fogyatékos népességen belül a mozgássérülteké a legnagyobb arány. A mozgássérültséget okozó betegségek közül fontos kiemelni a stroke-ot. A központi idegrendszer károsodásának következményeként az izomtónus fokozódik, spaszticitás alakul ki, melynek kezelése alapvető jelentőséggel bír a stroke-os betegek esetében. Ennek a kezelésnek fő jellemzője, hogy többnyire hosszútávú, akár élethosszig is tart, emiatt kiemelt gazdasági jelentőséggel bír. Farmakoterápia tekintetében centrális támadáspontú izomlazítókat használunk. Diplomamunkámban a baclofen, a tolperisone és a tizanidine hatóanyagok felhasználásának alakulását vizsgáltam Magyarországon 2015 és 2019 között. Adatainkat a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisából nyertük. Megvizsgáltuk az ártámogatási és a térítési díj változásait mindhárom hatóanyag esetében. A gyógyszerfelhasználást DOT-ra (days of therapy), valamint dobozra vonatkoztattuk. A NEAK által ezen hatóanyagokra kifizetett ártámogatás összege a vizsgált 5 év alatt folyamatos növekedést mutatott, mely főként a tizanidine hatóanyagra kifizetett ártámogatási összeg emelkedésének tudható be. Mind a DOT-ra, mind a dobozra vonatkoztatott díjak esetében azt láttuk, hogy a NEAK a legkevesebb ártámogatást a tolperisonera biztosítja, a betegnek pedig a legmagasabb térítési díjat a tizanidine esetében kell megfizetnie. A vizsgált időintervallumban a baclofen és a tolperisone esetében nem történt jelentősebb változás sem az ártámogatás, sem a térítési díj vonatkozásában, míg a tizanidine esetében emelkedés figyelhető meg a támogatás és a térítési díj tekintetében is, de a betegek terhe nagyobb mértékben emelkedett.