A rosszindulatú kreativitás azon képességet jelenti, amely új ötletek generálására irányul mások ártása vagy rombolása céljából. Az elmúlt években a tudományos érdeklődés e jelenség iránt jelentősen megnövekedett, amely a témához kapcsolódó szakirodalom számottevő bővülését eredményezte. A jelen disszertáció célja a rosszindulatú kreativitással összefüggő pszichológiai tényezők vizsgálata. Ennek érdekében alapvető fontosságú mind a bűnelkövetői, mind a nem bűnelkövetői populációk jellemzőinek átfogó megértése, hogy előmozdítsuk a kutatást ezen a területen. A disszertáció két fő kutatást foglal magában. Az első, egy elővizsgálat, a rosszindulatú kreatív viselkedés és bizonyos személyiségvonások – nevezetesen a szubklinikai nárcizmus, a pszichopátia és a machiavellizmus (összefoglalóan Sötét Triád) –, valamint az énhatékonysággal és önértékeléssel kapcsolatos konstrukciók közötti összefüggéseket vizsgálja. A második, egyben fő vizsgálat kibővíti az előző elemzést azáltal, hogy az impulzivitás rosszindulatú kreativitásban betöltött szerepét is vizsgálja, túllépve a stabil személyiségvonások elemzésén, és figyelembe véve a dinamikus viselkedési tendenciákat. Különös hangsúlyt kapnak a három mintacsoport közötti eltérések: a szabadságvesztésüket töltő elítéltek (kísérleti csoport), az általános népesség tagjai és a büntetés-végrehajtási tisztek (kontrollcsoport). Az elővizsgálatban 130 férfi elítélt vett részt, akik különböző bűncselekmények miatt hónapoktól életfogytig terjedő szabadságvesztést töltöttek. A mintavételből fiatalkorúakat és nőket kizártunk. Az eredmények részlegesen alátámasztották azt a hipotézist, miszerint a bűnözői pálya korai kezdete (16–20 éves kor) előre jelezheti a magasabb szintű rosszindulatú kreativitást, különösen a mások bántása alskálán. Továbbá az eredmények megerősítették azt a feltételezést is, hogy a bűncselekmények számának növekedése együtt jár a mások bántására irányuló rosszindulatú kreatív viselkedés magasabb szintjével. Bár a Machiavellizmus előrejelző szerepét is feltételeztük, ezt az eredményeket kizárólag a hazugságra és mások bántására irányuló alskálák esetében támasztották alá. Az énhatékonyság statisztikailag szignifikáns prediktív kapcsolatot mutatott a hazugság alskálán elért eredményekkel. A fő vizsgálat összetettebb kutatási tervet alkalmazott, amely 368 résztvevőt foglalt magában: 140 szabadságvesztését töltő elítéltet, 122 büntetés-végrehajtási tisztet és 106 főt az általános népességből. Emellett a rosszindulatú kreativitás mérésére két különböző mérőeszközt alkalmaztunk: az önbevalláson alapuló Rosszindulatú Kreativitás Viselkedési Skálát, valamint a Rosszindulatú Kreativitás Tesztet, amely a rosszindulatú kreatív potenciált és a cselekvésre való hajlandóságot hivatott mérni. Az eredmények szerint a börtönpopuláció tagjai szignifikánsan magasabb pontszámokat értek el a Rosszindulatú Kreativitás Viselkedési Skála (MCBS) hazugság alskáláján, mint a büntetés-végrehajtási tisztek és az általános populáció tagjai. Ezzel szemben a fogvatartottak a Rosszindulatú Kreativitás Teszten (MCT) alacsonyabb rosszindulatú innovációs potenciált mutattak, azaz kevesebb bosszúálló ötletet generáltak, mint a büntetés-végrehajtási tisztek. A rosszindulatú kreatív gondolkodásban való részvételi hajlandóság tekintetében nem mutatkozott szignifikáns különbség a csoportok között. Összhangban a korábbi kutatásokkal, a büntetés-végrehajtási tisztek magasabb szintű Machiavellizmust mutattak az elítéltekhez képest. A pszichopátia tekintetében is csoportkülönbségek mutatkoztak: az általános népesség tagjai magasabb pszichopátia-pontszámokról számoltak be, mint a tisztek. Az impulzivitás szintje a fogvatartottak körében volt a legmagasabb a három csoport közül. A rosszindulatú kreatív viselkedés pozitív összefüggést mutatott a szabadságvesztés időtartamával, az ítéltek számával és a korábbi bűncselekmények mennyiségével. A korábbi eredményekkel ellentétben a jelen mintában a Machiavellizmus negatív korrelációt mutatott a rosszindulatú kreativitással. Fontos korlátot jelent, hogy a fogvatartottak a Rosszindulatú Kreativitás Teszten alacsonyabb rosszindulatú kreatív potenciált mutattak, amely összefügghet azzal, hogy tartottak a káros ötletek generálásának lehetséges következményeitől, illetve attól, hogy negatív megítélésben részesülnek esetleges válaszaik miatt.

Malevolent creativity refers to the capacity to generate novel ideas intended to cause harm or destruction. In recent years, scholarly interest in this phenomenon has expanded substantially, leading to significant advancements in the literature. The present thesis aims to identify the psychological components associated with malevolent creativity. To this end, a comprehensive understanding of the characteristics of both criminal and non-criminal populations is essential for advancing research in this domain. This thesis comprises two main studies. The first one, a pilot study, examines the associations between malevolent creative behavior and specific personality traits, namely subclinical narcissism, psychopathy, and Machiavellianism—collectively referred to as the Dark Triad—as well as constructs related to self-efficacy and self-esteem. The second and main study extends this inquiry by investigating the role of impulsivity in malevolent creativity, moving beyond the examination of stable personality traits to consider dynamic behavioral tendencies. Particular emphasis is placed on differences among three distinct groups: incarcerated offenders (experimental group), members of the general population and police officers (control group). In the pilot study, 130 male offenders participated, all serving custodial sentences ranging from several months to life imprisonment for a variety of offenses. Juveniles and female offenders were not included in our sample. The findings provided partial support for the hypothesis that early onset of criminal behavior (ages 16–20) would predict elevated malevolent creativity, specifically on the "harming others" subscale of the Malevolent Creative Behavior scale. Further, the results supported the hypothesis that the number of committed offenses correlates with greater malevolent creative ideation in the domain of harming others. Although Machiavellianism was hypothesized to predict malevolent creativity, it was only confirmed for lying and harming others subscales. Self-efficacy had also a predictive power for the lying subscale. The main study adopted a more complex design, involving 368 participants: 140 prisoners, 122 police officers, and 106 individuals from the general population. Additionally, two distinct measures of malevolent creativity were employed (self-reported malevolent creativity behavior - Malevolent Creativity Behavior Scale, and willingness to engage in malevolent creativity and malevolent potential - Malevolent Creativity Test) considering it a novel contribution to the field. Results indicated that prisoners scored significantly higher on the Lying subscale of the Malevolent Creativity Behavior Scale (MCBS) compared to both police officers and the general public. However, prisoners demonstrated lower malevolent innovation potential, as measured by the number of ideas generated for acts of revenge on the Malevolent Creativity Task (MCT), relative to police officers. No significant differences were observed between groups in their willingness to engage in malevolent ideation on the MCT. In line with prior research, police officers exhibited higher levels of Machiavellianism compared to prisoners. Group differences in psychopathy were also observed, with the general population reporting higher psychopathy scores than the police officer sample. Additionally, prisoners exhibited the highest levels of impulsivity among all groups. Malevolent creative behavior was positively associated with the length of incarceration, number of imprisonments, and prior offenses. Contrary to previous findings, Machiavellianism was negatively associated with malevolent creativity in this sample. Importantly, the results further support the proposed link between impulsivity and malevolent creativity. A notable limitation of the study is that prisoners may have demonstrated lower malevolent creative potential on the MCT due to concerns about the potential consequences of generating harmful ideas or perceptions of negative evaluation based on their responses.