A fej-nyaki carcinomák (n = 33), papillomák (n = 14), valamint kezdetben papillomát és dysplasiát tartalmazó, később malignusan degenerált vegyes elváltozások (n = 5) HPV DNS státuszát (előfordulási gyakoriság, típusok, fizikai állapot, kópiaszám) friss műtéti biopsiákban, polimeráz láncreakciókkal és Southern-blot hibridizációval vizsgáltuk. A fej-nyaki carcinomákban a HPV DNS pozitivitás előfordulása 45 % volt (33 betegből 15 mintája tartalmazott HPV DNS-t). Alacsony (6 és 11) valamint magas onkogén kockázatú (16) típusok egyaránt kimutathatók, lokalizációtól függetlenül. Az alacsony kópiaszám miatt a HPV DNS fizikai állapotát nem tudtuk meghatározni, kivéve egy oropharynx tumoros mintát, amelyben a genom vélhetően integrált állapotban volt jelen, a felhasadás az E2 régióban történhetett. Nem találtunk összefüggést a HPV pozitivitás és a betegek klinikopatológiai paraméterei, valamint a prognózis között. Eredményeink alapján a humán papillomavírusoknak a fej-nyaki carcinogenesisben betöltött szerepe kérdéses. A papillomás csoport összes betege (14/14) pozitívnak bizonyult HPV 6-ra vagy 11-re. Számos beteg esetén egyazon HPV típus jelenléte az egymás utáni műtétek során következetesen igazolható. A HPV 11 jelenléte vélhetően rosszabb prognózist jelent (némileg gyakoribb recidivák, tracheotomia szükségessége). A vírus episzómális fizikai állapotban és a carcinomákhoz képest lényegesen magasabb kópiaszámban van jelen, utóbbiban a betegség természetes kórlefolyása során akár több nagyságrendnyi fluktuációk is vannak. A papillomát és dysplasiát tartalmazó vegyes elváltozások malignus degenerációja során – a mintát a praemalignus vegyes elváltozásból vagy a már invazív carcinomából véve - a legtöbb vizsgált szövet HPV DNS negatív lett, két betegben detektáltunk HPV 16 DNS-t. A kópiaszám ezekben az elváltozásokban is igen alacsony. Ezen betegcsoport HPV státusza tehát a carcinomákéhoz hasonló. Egy recidiv respiratoricus papillomatosisban szenvedő 14 éves gyermek intralaesionalis cidofovir terápiája során a rövidebb intervallummal járó indukciós fázisában a betegség remisszióját a HPV DNS kópiaszámának hatékony csökkenése kísérte. A hosszabb injekciós intervallummal járó fenntartó fázisban a betegség stabil, kontrollált mértékben recidivált, a HPV 11 DNS kópiaszáma ismét több nagyságrendnyi fluktuációt mutatott. Ebben a szakaszban a betegség kontrollált kiterjedéséért a cidofovir DNS replikáció-gátlástól független hosszútávú hatásai és a természetes kórlefolyás együttesen felelhetnek.

The human papillomavirus DNA status (prevalence, types, physical state and copy number) of head and neck cancers (n = 33), recurrent respiratory papillomatosis cases (n = 14), and mixed lesions initially harbouring papilloma and dysplasia and showing malignant degeneration at follow-up (n = 5) was examined in fresh-frozen tissue biopsies by polymerase chain reaction and Southern blot hybridization techniques. Forty-five percents of cancers were positive for HPV DNA. Both low-risk (6 and 11) and high-risk (16) types were detected, regardless of cancer site. As a consequence of low copy number we failed to determine the physical state of HPV DNA except one HPV 6 positive oropharyngeal cancer, in which the viral genome was integrated and the disruption of circular DNA affected the E2 ORF. There were no relationships between the HPV positivity and the clinico-pathological features or prognoses of patients. According to these results, the etiological role of HPVs in head and neck carcinogenesis remains equivocal. Each patient in the RRP group harboured either HPV 6 or 11 DNA. The presence of a certain low-risk HPV type is consistently demonstrable in serial samples deriving from a number of patients. HPV 11 positivity tends to predict a worse prognosis (slightly more frequent relapses, necessity of tracheotomy). In contrast to cancers, the viral genome exists in episomal physical state and in substantially higher copy numbers, with fluctuations of the latter in several orders of magnitude. During the malignant degeneration of mixed lesions initially comprising of papilloma and dysplasia - by performing biopsy from the precancerous mixed lesion or the already invasive cancer – the majority of tissue samples were negative for HPV DNA. Two samples harboured HPV 16 DNA, presumably in very low copy numbers. Therefore the HPV status of this group is similar to those diagnosed initially as invasive cancers. During the intralesional cidofovir therapy of a 14-year-old child with RRP, the initial phase of therapy with injections given at shorter intervals the complete remission of lesions was accompanied by the substantial decrease of HPV DNA copy number. In the maintenance phase with injections given at longer intervals, disease recurred at a controlled rate and HPV DNA copy number showed fluctuations in several orders of magnitude again, similarly to the pretreatment period. In this maintenance phase the long-term effects of cidofovir other than the inhibition of DNA replication and the natural history of RRP can account for the controlled disease.