A szerencséről alkotott vélekedések az optimizmus-pesszimizmus, valamint a depresszió relációiban

Abstract

A szakdolgozat a szerencse lélektani kategóriáját vizsgálja az optimizmussal és a pesszimizmussal összefüggésben. A szerencse vizsgálatához egy kérdőívet adaptáltunk Dr. David Luke angol szerzővel való kollaborációban. A kérdőívek reliabilitás-vizsgálatát elvégeztük, amely nagyon jó eredményeket hozott, a bevezetett kérdőív megbízhatóságát illetően is. A pesszimizmus és a depresszió közötti összefüggés kapcsán már-már evidenciaélményünk lehet, viszont mégis figyelemreméltó a különbség, hogy a mintánkban csakis a pesszimista személyeknél mutatható ki szignifikáns negatív összefüggés a kontrollálható szerencsében való hittel kapcsolatban – míg a depresszióra hajlamosabb vizsgálati személyek körében hiába is keressük ezt a fajta dinamikát. Következésképp a depresszió és a pesszimizmus alatt értendő jelenségek köre valamilyen módon mégis jól differenciálható. Ennek a különbségnek a mibenlétét a későbbiekben további vizsgálatokkal érdemes lehet finomítani. Saját eredményeink arra engednek következtetni, hogy az emberek általában kétféle módon értelmezhetik a szerencsét: vagy kontrollálhatónak tartják, vagy misztifikálják. Viszont akár depresszióra hajlamosabb valaki, akár pesszimizmusra, egyvalamiben megegyeznek: a szerencsébe vetett hitük egyaránt alacsony. Következésképp a szerencsében való hit növelheti a személy ellenállását a pszichiátriai megbetegedésekkel szemben. Az eredményeink meggyőztek bennünket arról, hogy a szerencse jelenségét, annak lélektani hátterét hasznos vizsgálni, további kutatásokat tervezni.