Az Uniós tagsággal a hazai tejelő szarvasmarha ágazat is szigorú piacszabályozás alá került. A kvóta-rendszer bevezetésével, a kiéleződött piaci verseny miatt a tejágazatban működő vállalkozásoknál központi kérdéssé vált a hatékonyság és a versenyképesség. A tejelő szarvasmarhatartó vállalkozások esetében a fajta, vagy a takarmányozás révén lehet lényegesen javítani a hozam és minőségi mutatókat. A tejtermelésben ezt a takarmányköltségek, a tej önköltség javításával, a fajlagos hozamok növelésével, vagy a tejminőség javítása révén lehet elérni. A költség szerkezetben meghatározó takarmányköltségek befolyásolják a gazdálkodás jövedelmezőségét, hatékonyságát.

A vizsgált vállalkozás a lucerna betakarítás technológiájának változtatása révén érte el tej önköltségének csökkenését, melyet dolgozatomban modellezve mutattam be. A célkitűzéseknek megfelelően bemutatásra és elemzésre kerültek az egyes lucerna betakarítási technológiák: széna, szenázs és hurkatömlős eljárások és azok gazdasági értékelése.

Ugyancsak a célkitűzésekhez igazodó volt a tejtermelés ökonómiai értékelése a két eltérő takarmányozási technológia alkalmazása esetén. Megállapítottam, hogy a hagyományosnak nevezett technológiában az anyagköltségeken belül 78% a takarmány költségek aránya, ami 1%-al kevesebb a tömlős betakarítás esetén. Jelentősen csökkent viszont az abrak mennysége a tömlős technológiánál, a jobb beltartalmi paraméterek miatt. Ez a vásárolt takarmányok értékének csökkenését is magával vonta.

A végső cél a tej önköltségre és ezen keresztül a jövedelmezőségre gyakorolt hatás vizsgálata volt. Megállapítható, hogy az új tömlős betakarítás ha nem nagyságrendi,de a tej önköltségben 1,71 forintos literenkénti költségcsökkenést eredményezett. Ami a jelenlegi tej és takarmányáraknál nem lebecsülendő érték. Megállapítottam, hogy a tömlős lucerna betakarítás alkalmazható és javasolható a tejelő szarvasmarha tartásban költségcsökkentés és hatékonyság elérése érdekében