A dolgozat célja, hogy megvizsgáljam, hogy vajon a megváltozott és folyamatosan változó társadalmi-gazdasági környezet miatt a közoktatás rendszerében is létjogosultsága van-e a teljes körű minőségmenedzsmentnek, jelesül a TQM (Total Quality Management)-nek, és ha igen, hogyan. Szem előtt tartva azt a tényt, hogy a minőségi oktatás mindig is részét képezte a társadalmi vitáknak, mind az oktatás tartalmát, mind annak módszertanát illetően, teljes mértékben indokoltnak tűnt illetve tűnik a rendszer megjelenése. Felvetődhet viszont a kérdés, hogy a versenyszférában alkalmazott minőségbiztosítási rendszereknek hogyan lehet megfelelő formát adni az oktatásban, hiszen az oktatási rendszer szereplői emberek, nem pedig tömegtermeléssel előállított termékek, amelyek vagy megfelelnek az adott szabványnak, vagy nem. Mindazonáltal ugyanúgy, ahogyan egy adott piaci terméktől vagy szolgáltatástól jogosan várjuk el azt, hogy az előállítói által ígért kritériumoknak és a mi elvárásainknak megfeleljen, jogosan várhatjuk el az oktatástól azt, hogy az általa kínált szolgáltatás révén hasznosítható, naprakész, hatékony és versenyképes tudással rendelkező embereket illetve szakembereket „termeljen”. A szakdolgozatban kérdőívek segítségével megkísérlem megkeresni a választ arra is, hogy mennyire alkalmas a jelenleg hatályban lévő pedagógusminősítési és pedagógiai-szakmai ellenőrzési rendszer (mint a minőségmenedzsment külső mérőeszközei) valamint az önértékelés (mint a minőségmenedzsment belső mérőeszköze) arra, hogy egyfajta minőséget illetve hatékonyságot, eredményességet biztosítson a közoktatás rendszerében.