A dolgozat látszólag két egymástól élesen elváló részből, egy történeti földrajzi és egy társa-dalomtörténeti munkából áll. Abból az előfeltevésből indultunk ki, hogy a környezetek karak-teres vonásai jellegadóan visszatükröződtek az elit szerkezetében, s egyúttal meghatározták annak mozgásterét is. A várossal szemben a helyi elit értelmezése már nehezebb feladatnak bizonyult. Ehhez egy új elitfogalom kidolgozására tettünk kísérletet. A helyi (városirányítási, gazdasági és társadalmi) elitetek közös metszetét multifunkcionális elitként értelmeztük. Az elit megírásához több számítógépes adatbázist készítettünk, melyek együtt 800–900 ezer bruttó adatot tartalmaznak. A dolgozatban alapvetően az analizáló, a leíró és ahol lehető-ség adódott rá a komparatív szemléletmód a meghatározó. Az értekezésben egyszerre műkö-dik az ökológiai és a szociológiai szemlélet. Keveredik jó néhány történeti aldiszciplína, mint a várostörténet, a gazdaságtörténet, a mentalitástörténet, a történeti demográfia vagy épp a történeti földrajz látószöge s fogalmi rendszere. Néhány fontosabb eredmény: (1) Kecskemét földrajzi sajátosságai, bizonyíthatóan, jelleg-adó formában beépültek a helyi társadalom gondolatvilágába, közvetett módon pedig önképé-be; vagyis a földrajzi preformációk helyi gazdasági, társadalmi hatása erősebb, meghatározóbb volt Kecskeméten, mint bármely más alföldi nagyvárosban. A mezőgazdaság kiemelt lokális szerepéből eredően a város társadalma (is) erősen sebezhető volt. (2) A helyi földbirtok-politikának köszönhetően, 1916 és 1935 között, több mint 40 százalékkal nőtt a zöldségesek, szőlők és gyümölcsösök területe. A kajszibarack iránt hatalmas kereslet mutatkozott az olasz, az osztrák, a svájci vagy a német piacokon. Lényegében ez tette (többek mellett) lehetővé a helyi gazdasági prosperitást a két világháború között. Az országos gyümölcskivitel több mint 40 százaléka ekkor Kecskemétről származott. (3) Az 1920-as években lezajló parcellázások és az évtized második felében fellendülő helyi gazdaságnak köszönhetően a külterületi lakosságszám aránya egyedülállóan magasra, közel 60 százalékra nőtt. A helyi birtokpolitika következtében életképes paraszti gazdaságok egész sora jött létre. Ennek köszönhetően nemcsak alföldi, hanem országos viszonylatban is egyedülálló agrártársadalmi szerkezet ala-kult ki, amelyhez fogható csak Hódmezővásárhelyen volt. Az 1930-as évekbeli kecskeméti kisparaszti réteg arányát 27 százalékban állapítottuk meg; miközben a gazdatársadalom 15–30 százaléka bizonyíthatóan nem őstermelő volt az 1930-as években. (4) A már első világháború előtt kibontakozó helyi gazdaságszerkezeti átalakulás az 1920-as évek második felében fel-gyorsult, mely folyamat óhatatlanul együtt járt a gazdatársadalom szinte viharos gyorsasággal zajló, rendkívüli méretű és mértékű eladósodásával. (5) Alföldi viszonylatban Kecskeméten páratlanul alacsony volt a zsidók és nem zsidók térbeli elkülönülése, amely egyben azt is je-lentette, hogy a két csoport térbeli interakciója rendkívül szoros volt egymással, mi közvetve utalt a befogadó társadalom nagyfokú (gazdasági-társadalmi) nyitottságára. Ez könnyen be-látható, mivel a zsidók közel fele kereskedő volt a 30-as években, s a város sajátos gazdasági profiljából egyenesen adódott a zsidók és nem zsidók közötti kölcsönös egymásrautaltság. (6) A kecskeméti elit a két világháború között mintegy 550–600 főből állt, mely közel 0,8 száza-lékát adta a helyi társadalomnak. A legnagyobb hatást az elit összetételére az 1929. évi köz-igazgatási reform gyakorolta. A kecskeméti elitet egy rugalmas, legkevésbé sem merev struk-túra jellemezte, amely a két világháború között leginkább az országos kormányzati szándék változásainak, s legkevésbé a gazdasági-társadalmi körülményeknek volt kitéve. Végül is mindközül a legstabilabbnak a gazdasági elit bizonyult. (7) Kitartó, szorgalmas munkával, kiemelkedő szaktudással, kellő anyagi háttérrel és jó kapcsolatokkal megszerezhető és meg-tartható volt a multifunkcionális elithatalom. Amennyiben valaki mindhárom (komplex) elit-funkcióval rendelkezett, jó esélye volt arra, hogy élete végéig megőrizze (sőt gyarapítsa) po-zícióit. A vizsgálat egyik lényeges megállapítása, hogy az 1930-as években a közigazgatási reform miatt 24 százalékra zuhant gazdák aránya látványosan visszaállt a városirányítási elit-ben (a reform előtti szintre). Ez arra utalt, hogy a kecskeméti elit a helyi társadalomnak mélyen integrált része volt. A társadalom többdimenziós, erős kötődése a földhöz — egyfajta önszabályozó mechanizmusként — meggátolta az elit eltávolodását, kiszakadását. A Debre-cennel való összehasonlítás pedig arra is fényt vetett, hogy a vagyoni elit erózióját Kecskemé-ten nem az iparosok és a kereskedők, hanem sokkal inkább az értelmiség és a tisztviselők ge-nerálták. The thesis explores two, seemingly separated sections, which are historical geography and social history. As a commencing point, the presumption was that the features of the environment were distinctively reflected in the structure of the elite circle, determining its life space. Unlike the interpretation of the town, the conceptualization of local elite proved to imply some difficulties. To reach a result, a new elite concept was attempted to create. The shared conceptualization of local (town control, economic and social) elites shall be onwards interpreted as the ‘multi-functional elite’. For the presentation of elit, I have created several computer databases, which jointly imply a gross number of 800-900 thousand items. The thesis is mainly defined by analytic, descriptive, and where the opportunity was given, comparative approaches. The dissertation evenly employs ecological and sociological approaches as well. Moreover, several sorts of history sub-disciples — such as urban history, economic history, history of mentalities, historical demography and historical geography — viewpoints and concepts were utilized. Some important results: (1) The geographical features of Kecskemét have characteristically incorporated into the train of thoughts and self-images of the local community; in other terms, the influence of geographical features on economics and society was traced to be more influential and determinant in Kecskemét than in any other big towns in the Great Plain. Due to economic matters, town community was exposed to potential harms. (2) Due to the local agrarian policy, between 1916 and 1935 the area cultivated for vegetables, vine and fruits was exposed to a volume growth of 40 per cent. There had been high demands showing up for this kind of apricot at Italian, Austrian, Swiss and German markets, which actually made the local economic prosperity possible during the interwar period. This time, more than 40 per cent of the national export stemmed from Kecskemét. (3) Due to the subdivisions in the 1920s and due to the economic boom in the second part of the decade, the rate of out-town dwellers has reached an outstanding increase of 60 per cent. As an aftermath of local estate policy, a whole range of viable ploughman homesteads started their operation. This phenomenon contributed to the emergence of a particular agricultural society, which can be regarded to be unique not just in the Great Plain but also within the country borders – only Hódmezőváráshely can be mentioned to be similar. The proportion of the little farmers can be assessed to be 27 per cent during the 1930s; demonstrably, 15–30 per cent of the host society in Kecskemét were not licensed small-scale producers during the 1930s. (4) The transformation of local economic structure, which was developing even beforehands World War I, had become accelerated during the second term of the 1920s. This process had to go with a serious and incredibly fast indebtedness of the host community. (5) I succeeded in proving that the space restriction of Jews and the non-Jewish locals of Kecskemét was remarkably low, as compared to other places in the Great Plain. This also means that the spatial interaction of the two groups was really intensive, which indirectly indicates the high rate of (economic-social) openness asserted by the receptive society. As a reasonable fact, it can be also mentioned that nearly half of the Jews were traders in the 1930s and the idiosyncrasies of the town also directly resulted a mutual subservience between Jewish and non-Jewish locals. (6) In the midwar period, the urban elite of Kecskemét was made up of 550–600 members who numbered only 0.8 per cent of the local society. What asserted the greatest impact on the consistency of the elite was the administrative reform of 1929. The urban elite of Kecskemét was typified by a kind of flexible structure with no rigid features, which was mainly exposed to the changes asserted by country government intentions and was the least influenced by the economic-social actualities during the interwar period. Consequently, this economic elite circle was proved to be the most stable one out of the other elites. (7) Multifunctional elite power was possible to be retained via enduring, diligent work manners, outstanding expertise, subsequent financial background and extended relations. Provided someone possessed all three (complex) elite functions, he stood a better chance to attain — what is more to augment — his positions. One of the essential point of the examination is that, as an aftermath of the administrative reform, the proportion of hosts had demonstrably declined to a 24 per cent and thus they reclaimed a good positioning within the town control circle (as it was the precedent before the reform). This indicates that elite circle of Kecskemét was deeply integrated into the local society. The elite circle was not allowed to become outsiders or seceders, as the society had multidimensional, strong links with the land, which was a kind of self-controlling mechanism as well. The comparison with Debrecen also highlighted that the erosion of property elite in Kecskemét was generated rather by the clerisy and officials and not by the craftsmen and traders.