Törő László Dávid: Eckhart Ferenc történészi munkásságának súlypontjai

A disszertáció írójának legfőbb célkitűzései közé tartozik, hogy Eckhart Ferenc (1885–1957) történészi munkásságának értelmezését elősegítő kereteket alkosson meg, valamint hogy azonosítsa annak fajsúlyosabb kérdéseit. Historiográfiai szempontból közelíti meg a kérdést, tehát nem életrajzi összefoglalót próbál írni, de a teljességet, minden részlet feldolgozását sem tartja feladatának. Eckhart Ferenc történészi munkásságának átfogóbb jellegű feldolgozására eddig nem történt kísérlet, ezért alapkutatások elvégzése is szükséges volt a témában. Ebből kifolyólag, valamint a téma később részletezett összetettségére való tekintettel fontos megjegyezni, hogy egyelőre egy Eckhart-monográfia megírása sem lehetett célja a szerzőnek. Kiragadott és/vagy általa konstruált – és fontosnak vélt – problémákra, csomópontokra igyekszik koncentrálni, amire a disszertáció címével is utal. Ez a problémafelvetés a főbb művek, viták, az Eckhartról szóló irodalom tárgyalását jelenti a disszertáns számára, de közben a történész életművéről egy bizonyos összkép kialakítására is törekszik, tehát igyekszik elhelyezni a történész munkásságát például a korszak történetírói diskurzusában – ez értékelést és elemzést egyaránt jelent. Eckhart tudományos tevékenységének bizonyos elemei a különböző, nagy visszhangot kiváltó viták miatt nagyobb figyelmet kaptak. Értekezések sorát írták például az 1931-es vitákról és az 1941-es A szentkorona-eszme című művéről. Ezeket az értekezés szerzője is fontosnak tartja, és külön-külön fejezetet szentel a témáknak. Ugyanakkor kevesebb szó esett Eckhart gazdaság- és társadalomtörténeti nézeteiről, dualizmus kori írásairól, az őt ért külföldi szerzők hatásainak taglalása pedig leginkább az osztrák Harold Steinackerre korlátozódott. A fent bemutatott kérdéseket szem előtt tartva, a szerző dolgozata elején a történész halála után kialakult Eckhart-diskurzusról nyújt rövid áttekintést, majd általában (de nem minden esetben) kronológiai sorrendben haladva egy-egy főbb probléma köré csoportosítja a vizsgálódást. Ezeket a kérdésköröket eltérő terjedelemben tárgyalja, az adott fejezetben megnevezvén az okokat. A vizsgálódás által kijelölt időintervallum Eckhart dualizmus kori pályakezdésétől egyenesen a halála előtt néhány évvel lezajlott, marxista oldalról érkező támadások által generált „második Eckhart-vitáig” terjed (1955). Disszertációjában a fent taglalt problémákat figyelembe véve arra is törekszik a szerző, hogy Eckhart munkáiról egy lehetséges értelmezést adjon. Ez jelenti a tartalmi rekonstrukciót, a kor történetírói mezőnyében való elhelyezést, valamint a kortárs értelmezések körüljárását. A legnehezebb a már említett, Szentkorona-eszméről szóló mű mondanivalójának, üzenetének rekonstrukciója és értékelése volt, ezért az erről szóló fejezet terjedelemben kiemelkedő a disszertációban, de a szerző külön részletezi az eddig kevésbé érintett gazdaságtörténeti munkásságot is. Mindezzel együtt értekezése érvelés egy historiográfiai látószög hasznossága, gyümölcsöző jellege mellett. A források közé tartoznak Eckhart Ferenc művei, tanulmányai, kisebb terjedelmű, eddig ismertetlen cikkei, valamint a vele készített interjúk (például a Pesti Napló hasábjain). Kortársainak (tanítványok, kollégák, barátok, vitapartnerek vagy egyenesen ellenfelek) tanulmányai, könyvei szintén megkerülhetetlen források ahhoz, hogy képet lehessen alkotni a nézetbeli különbségek, azonosságok mibenlétéről. A felvetett problémák kidolgozásához alapvető forrásbázis Eckhart Ferencnek a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában fennmaradt hagyatéka (levelezések, feljegyzések, önéletrajzok, fennmaradt kéziratos munkák). A hagyaték nem csak a más tudósokkal fenntartott kapcsolatokról nyújthat információkat, de Eckhart nézeteinek alakulásáról, egy-egy mű keletkezéséről is adalékokat szolgáltathat, amelyek jelentősen árnyalják a nyomtatott források (Eckhart publikációi) olvasatát. A kéziratos hagyaték legnagyobb részét még nem kutatták módszeresen, pedig a különböző elméleti, bibliográfiai feljegyzések, el nem készült tanulmányok töredékei a történész infrastruktúrájába engedhetnek betekintést. Eckhart egy olyan történésznemzedék tagja volt, amely a dualizmus idején kezdte pályafutását és hatása a két világháború közötti időszakban teljesedett ki igazán. A legjellemzőbb vonása ennek a nemzedéknek a politika- és eseménytörténettel való szembeszállás társadalomtörténeti és szellemtörténeti alapon, természetesen személyenként különböző témákkal és hangsúlyokkal. Ennek a törekvésnek rendkívül különböző eszközei lehettek, amelyek váltakozását/kombinálását Eckhart életműve rendkívül jól reprezentálja. Eckhartnál a társadalomtörténeti érdeklődés az életmű egyik leginkább folytonos eleme. Emellett végig tapasztalható nála a professzionális történész eszköztárának tisztelete (forráskutatás és forráskritika, forrásközlés, adatgyűjtés és ezek alapján tények rögzítése, amit az ezzel kapcsolatos irodalomban gyakran „pozitivizmus”-ként jelölnek) is, annál azonban jelentősen túllép a rokontudományokkal kooperáló, új forráscsoportokat bevonó, elemző jellegű társadalom- és gazdaságtörténet művelésével – jóllehet ez utóbbi törekvéseit, programpontjait nem egyszer tanítványai jobban, vagy módszertani elveket nyíltabban megfogalmazva teljesítették ki. Eckhart fellépése egy minőségileg jobb alkotmány- és jogtörténet kibontakozását eredményezte, amennyiben európai kontextusban, szellem- és társadalomtörténeti alapon értelmezte újjá a vitás kérdéseket. Amellett, hogy témáit európai kontextusban dolgozta ki, Eckhart művei nemzeti alapúak voltak, amit szintén figyelembe kell venni. László Dávid Törő: Crucial aspects of Ferenc Eckhart’s historical writing The most important aim of the author of this PhD-thesis is to create a framework, in which we can better understand the historical writing of Ferenc Eckhart (1885–1957) and identify it’s most relevant problems. He approaches this question from a historiographical point of view, thus he doesn’t try to write a biography or to achieve completeness. So far there hasn’t been any attempt to broadly analyze the historical writing of Ferenc Eckhart, hence basic research was necessary. Therefore it is important to note that at the current stage of the research the author cannot write a monograph about Eckhart. He focuses on certain significant problems, as indicated in the title of the thesis. This means that the author discusses the main works of Eckhart and the literature about him – but he also tries to present an overview about the historian and to place (evaluate and analyze) his historical writing in the contemporary scholarly disputes. Certain aspects of Eckhart’s scientific work have received much more attention. There are numerous studies about the debate in 1931 or his work The idea of the holy crown 1941. These topics are indeed important and the author deals with them in separate chapters. However, much less has been written about Eckhart’s works during the Dualist Era, his views on social and economic history, and the intellectual influence of foreign authors – apart from the Austrian Harold Steinacker. Following the method described above, the author will first present a short overview about the discourse following Eckhart’s death and then proceeds with his analysis generally – but not always – in a cronological way. The author discusses the relevant problems in separate chapters with different lengths, always explaining the reasons. The dissertation covers the period from the beginning of Eckhart’s career in the Dualist Era until the „second Eckhart-debate” (1955) started by marxist criticism few years before the historian’s death. In his dissertation the author also tries to give a possible interpretation about Eckhart’s works. This means the reconstruction of their contents and the presentation of interpretations of other contemporary historians. The most difficult task is to reconstruct and explain the message of the abovementioned book on Idea of the Holy Crown, thus the chapter about this topic is the most extensive in the dissertation. The author also writes about Eckhart’s less-known works about economic history. Altogether, this thesis is an argumentation for the usefulness of a historiographical viewpoint as well. Source material consists of Ferenc Eckhart’s writings – his books, studies, little known articles and interviews (for example in the Pesti Napló). The writings of his contemporaries (students, colleagues, friends, opponents or even enemies) are essential sources to understand the differences and similarities between viewpoints. To elaborate the abovementioned problems, the author relied heavily on Ferenc Eckhart’s manuscript collection in the Department of Manuscripts and Rare Books of the Library of the Hungarian Academy of Sciences (correspondence, notes, autobiographies, preserved manuscripts of his books). This collection provides not only detailed information about the connections with other scholars, but explains a lot about the process of developing certain ideas and concepts of books, and this information sometimes significantly alters the meaning of published sources (the publications of Eckhart). So far there hasn’t been any attempt to extensively research the collection, although through the various theoretical and bibliographical notes and the fragments of unfinished studies we can get an inside view of a historian’s infrastructure. Eckhart belonged to a generation of historians who began their work in the age of Dualism and had a greater impact first during the interwar period. The most important characteristic of this generation was their opposition to political and event history from a position of social- and spiritual history, but of course topic and emphasis varied from historian to historian. The oeuvre of Eckhart clearly demonstrates that the ambition to overcome political history could rely on many „tools”. The most continuous element in Eckhart’s historical writing is social history. Moreover, we can also observe the methods of a professional historian (research, criticism, collection and publication of sources, which is often labelled as „positivism” in the relevant scholarly literature), but he significantly exceeded this methodology with the analytical social and economic history, cooperating with other sciences and relying on new types of sources – although sometimes his students were much more open to conceptualize and to put these new methods into practice. Compared to Ákos Timon and his followers, Eckhart’s historical writing can be considered as a better constitutional and legal history, because of his European viewpoint and his use of spiritual and social history. Even though the European context was important for him, Eckhart’s works were nation-centered, which should also be taken into consideration.