Háttér és jelentőség: A szepszis egy életveszélyes állapot, amely gyorsan előrehalad és magas halálozási rátával jár. A szepszis diagnosztizálása és az optimális antimikrobiális kezelés időben történő elindítása továbbra is jelentős kihívást jelent a kezelőorvosok számára, és gyakran vezet téves diagnózishoz. Célkitűzés: Ez a retrospektív, megfigyeléses vizsgálat a procalcitonin (PCT) szint, a szepszis diagnózisa és az empirikus antibiotikum-terápia közötti összefüggést kívánta értékelni. Anyagok és módszerek: A vizsgálatot egy magyarországi, tercier sürgősségi osztályon (SK) végeztük 2023 decemberében. A kutatásba minden olyan felnőtt beteget bevontunk, akiknél a procalcitonin szint >0,1 ng/ml volt. A szepszis diagnózisát és súlyosságát a SIRS, Szepszis és Szeptikus Sokk Kritériumok (MDCalc) alapján határoztuk meg. Figyelembe vettük a klinikai tüneteket, a fertőzés lehetséges forrását, valamint az elvégzett tenyésztéseket. Téves diagnózisnak tekintettük, ha a betegek nem feleltek meg a SIRS kritériumoknak. Az empirikus antibiotikum-terápia elemzését csak megerősített szepszises esetekben végeztük. A csoportok közötti összefüggések vizsgálatára Fisher-féle egzakt tesztet és t-próbát alkalmaztunk. Eredmények: A 199 esetből 39,2%-ban (n=78) szepszist diagnosztizáltak, azonban ezek 19,6%-a (n=39) nem felelt meg a szepszis kritériumoknak. Ezzel szemben a fennmaradó 121 beteg közül, akiknél más diagnózist állapítottak meg, 27,1%-ban (n=54) teljesültek a szepszis kritériumai, így téves diagnosztizálás történt. A leggyakoribb bakteriális fertőzések a tüdőgyulladás (46,2%), a húgyúti fertőzések (22,6%) és a krónikus bőr- és lágyrészfertőzések (9,7%) voltak. A PCT küszöb értéke a szepszissel diagnosztizált betegeknél (1. csoport) 0,76 ng/ml, míg a más diagnózisú betegeknél (2. csoport) 0,41 ng/ml volt (p>0,05). Szignifikáns különbséget (p<0,05) azonban a C-reaktív protein (158 vs. 122 mg/L) és a fehérvérsejtszám (15,3 vs. 11,4 G/L) értékekben találtunk a csoportok között. Az SK-n a szepszises betegek antibiotikum-kezelése meglehetősen alacsony volt (33,3%, 31/93), amelyből csak 7,5%-ban (7/93) történt a kezelés: biztosan 3 órán belül. Eredményeink szerint a PCT-értékek a következőképpen befolyásolták az antibiotikum-terápiát: 0,34 ng/ml – nem történt antibiotikum-kezelés; 4,44 ng/ml – 3 órán belül; 2,27 ng/ml – biztos 3-24 órán belül indult a terápia. Azok a betegek, akik 3 órán belül kaptak antibiotikumot, a legrövidebb kórházi tartózkodási időt mutatták (medián 6 nap).