Az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt a peroxid alapú fogfehérítők használata klinikai gyakorlatban. Ezeknek a peroxidoknak azonban számos mellékhatása lehetséges. Célunk a humán fogzománc felületén valamint belső struktúráiban hidrogén- és karbamid peroxid hatására végbemenő változások kimutatása volt. Vizsgálatainkban háromféle módszer segítségével értékeltük a bekövetkező változásokat. A felületi morfológia változásainak leírásához atomerő mikroszkópot (AFM), a zománc organikus állományában a tiol csoportokat érintő oxidatív változásokat Ellman reakció segítségével próbáltuk kimutatni, míg az anorganikus apatit szerkezet vizsgálatához Fourier transzformációs infravörös spektroszkópiát (FT-IR) alkalmaztunk. Az in vitro vizsgálataink eredményei szerint a hidrogén peroxid alacsony (5-10 %) koncentráció mellett is változásokat hoznak létre a zománc szerkezetében és felületi morfológiájában. A felületi morfológia területén, a zománcon természetes körülmények között is megtalálható barázdák kiszélesedése és mélyülése látható a karbamid-peroxidos kezelések után az AFM felvételeken. A változások arányosak voltak az alkalmazott peroxid koncentrációval. A zománc organikus állományában kétféle tiol csoportot tudtunk megkülönböztetni. A szabad tiol csoportok már a 10 %-os hidrogén peroxid hatására oxidálódtak, ezzel szemben a magasabb koncentráció az un. fedett tiol csoportok oxidációját is kiváltotta. Az FT-IR spektroszkópiás méréseink szerint a zománcban az apatit struktúra területén degradáció következik be, amely a hidrogén-peroxid koncentrációval és a kezelési idővel is arányos volt. Vizsgálataink nem mutattak spontán reverzióra utaló eredményeket. Eredményeink alapján elmondható, hogy a hidrogén- és karbamid-peroxid a zománc felületét és mély struktúráját is megváltoztatja. Mivel ezek a változások a koncentrációval arányosak voltak, az alacsonyabb koncentráció alkalmazása és megfelelően megválasztott kezelési idő fontos részét képezi ezeknek az anyagoknak az alkalmazása területén.

In the past decade the importance of peroxide base tooth bleaching materials has been increased in clinical practice. On the other hand these materials can produce several side effects. The aim of the study was to examine the effect of hydrogen and carbamide peroxide on human enamel surface and inner structure. Three different methods were used to demonstrate the changes in enamel. Surface morphology alterations were studied by atomic force microscopy (AFM). The changes in the organic phase of enamel were demonstrated with the determination of the numbers of thiols using Ellman reagent. Inorganic phase of enamel was studied by Fourier transformed infrared spectroscopy (FT-IR). The results of our in vitro examinations showed that hydrogen peroxide even in low (5-10 %) concentration can alter the surface morphology and inner structure of enamel. In AFM images showed groves on natural surface on enamel which became wider and deeper after carbamide peroxide treatment. Two types of thiol groups were differentiated in the organic phase of enamel. The free thiols that were oxidized by the 10 % hydrogen peroxide, but the so called buried ones, which were oxidized by the more concentrated solutions only. According to the results of the FT-IR spectroscopic measurements the apatite structure degraded in enamel. This degradation was directly proportional to the peroxide concentration and the treatment time. Spontaneous reversion of the enamel structure was not observed. It can be concluded that hydrogen and carbamide peroxide are capable of changing the surface morphology and inner structure of enamel. Since alterations were directly proportional to peroxide concentration the use of properly selected material and treatment time are important parts of the application of these materials.