Csirke keltetőtojás termelés ökonómiai kérdései egy magyarországi telep példája alapján
Absztrakt
Magyarországon kiemelt jelentőségű a mezőgazdaság, az állattenyésztés és annak baromfitenyésztés ágazata. A baromfitartás mind országos, mind pedig globális szinten évek óta fellendülőben van, az egyedszámok pedig folyamatosan nőnek. 2020-ban azonban a COVID-19 járvány kezdete óta a pandémia és a piaci zavargások révén a háztartások jövedelme és vásárlóereje lecsökkent, ami arra késztette a fogyasztókat, hogy a húst olcsóbb alternatívákkal helyettesítsék, ezáltal a húsfogyasztás mértéke jelentősen lecsökkent. Ezzel megszakadt egy 20 évig tartó dinamikus növekedés a húsfogyasztás terén, amely csak rosszabbodott az orosz-ukrán konfliktus és a madárinfluenza járvány következtében. A válság után a fogyasztás növekedése újra indult. Az OECD-FAO előrejelzései szerint az állatállományok bővülésével, a termelékenység javulásával és a hatékonyabb tenyésztéssel 2030-ra a globális húskínálat eléri majd a 374 millió tonnát, amely legjelentősebb részét a baromfihús (41%) fogja kitenni. Ahhoz, hogy ezt a húsmennyiséget elő tudjuk állítani a társadalom számára, szükségünk van hízlalási alapanyagra. Ezeket az alapanyagokat – vagy másnéven brojlercsirkéket – a termékpályán visszafelé vezetve a szülőpártelepeken előállítandó keltetőtojások fogják adni.