Kutatásom probléma felvetése: A fejlődő szervezetnek a legfontosabb a megfelelő tápanyagbevitel, aminek a fiatalok többségénél meghatározó szerepe van a közétkeztetésnek, hiszen az óvodai vagy iskolai menzán kell, hogy szervezetükbe juttassák az egészségüket szolgáló élelmiszereket a hétköznapjaik során. A közétkeztetés igazodik rendeletek szigorú előírásaihoz, de szülők számára is számos szakirodalom nyújt segítséget a maguk és gyermekük helyes táplálkozásra vonatkozóan. Kutatásomban vizsgáltam, hogy ennek milyen elfogadottsága van a gyermekek körében. Az utóbbi években a közétkeztetésben bevezetett változások ezt a célt szolgálnák, azonban fogyasztói oldalról, döntően gyermekek részéről – személyes tapasztalatom alapján – gyakran nem tetszést váltott ki ezen szabályoknak az alkalmazása, így hatalmas mennyiségű fogyasztható élelmiszer kerül elpazarlásra. Mi lehet az oka az élelmiszer meghagyásának a közétkeztetésben? Ráadásul amennyiben nem fogyasztják el az ételt úgy egyrészt nem viszik be a megfelelő tápanyag mennyiséget szervezetükbe, ami hatással van a figyelmükre, fejlődésükre, másrészt a megmaradt élelmiszer pazarlásra kerül, mely az emberiség számára erőforrás pazarlásával jár. A preferenciájukban milyen szerepet tölt be a már megszokott, otthoni ízvilág, szülőtől látott életvitel? Továbbá számításokat végeztem a felmért korosztály tekintetében a percentilis testsúlykategóriák alapján. Mennyiben tér el a különböző fizikai aktivitású fiatal tényleges tápanyagszükséglete. Fizikai aktivitásuk visszavezethető-e a szüleikre? Fejlődésükhöz és figyelmük fenntartásához, a koruknak megfelelő mennyiségű folyadékot viszik-e be szervezetükbe, az intézményben mindennapjuk során?