A pozitív kommunikáció kiemelt jelentőséggel bír az oktatásban és a gyógypedagógiai gyakorlatban, mivel alapvetően meghatározza a tanulók érzelmi biztonságát, tanulási motivációját és társas kapcsolatait. A szakirodalom alapján az asszertív kommunikáció, az erőszakmentes kommunikáció (EMK), a Gordon-módszer, a fejlődési szemlélet szerinti kommunikációs módszer és a pozitív fegyelmezés módszere segíti az együttműködést és a tanulók önállóságának fejlődését. A dolgozat egy kérdőíves kutatás segítségével vizsgálta 100 pedagógus (50 többségi, 50 gyógypedagógus) válaszai alapján, hogy milyen gyakorisággal ismerik és alkalmazzák ezeket a technikákat. A kutatás három hipotézisre épült, miszerint a gyógypedagógusok gyakrabban használják ezeket a módszereket, főként alsó tagozatban, illetve hogy sokan ösztönösen, nem tudatosan alkalmazzák a pozitív kommunikáció eszközeit. Az eredmények megerősítették, hogy a gyógypedagógusok nemcsak gyakrabban, de szélesebb technikarepertoárral dolgoznak, különösen a fiatalabb korosztály esetén. A vizsgálat rávilágított arra is, hogy a pedagógusok közötti különbségek jelentősek lehetnek az attitűdök és tudatosság terén. A kutatás alapján javasolt a pozitív kommunikációs technikák hangsúlyosabb beépítése a pedagógusképzésbe és a szakmai továbbképzésekbe.