A mai világunk egyik kulcs fontosságú problémája az emberi életminőség javítására való törekvés, megvalósításnak lényeges tényezője az egészséges környezet és az egészséges táplálék. A szervezetünkre ható anyagok 70%-a táplálékkal kerül be. A mikotoxinok az élelmiszer előállítás teljes láncában előfordulhatnak, a toxinok mozgása a talajtól az emberi táplálékon át az anyatejig szinte mindenhol kimutatható. A gabonatoxinok a növényi eredetű élelmiszerekkel közvetlenül bejutnak az emberi szervezetbe. Számos esetben a nagy mennyiségben tartalmazó biológiailag értékes anyagokat tartalmazó élelmiszereket fogyasztunk (búza korpa, müzli, teljes kiőrlésű kenyerek) jótékony hatása miatt, ugyanakkor ezek a készítmények nagy koncentrációban tartalmazhatnak mikotoxinokat. Az állati eredetű készítményekkel, főként a belső szervekből (máj, vese) készült élelmiszerekkel, illetve tejjel és tojással jutnak be a toxinok szervezetünkbe.Hazánkban leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben előforduló mikotoxin, a deoxinivalenol (DON) toxin gabonaféléken és a feldolgozott gabona termékekben lehet jelen. Egyedül, de más trichotecénekkel együtt gyakran kimutatható cereália termékekben. Nagy mennyiségben a szervezetbe kerülve gasztrointesztinális zavarokat okozhat. Helyes mezőgazdasági gyakorlattal csökkenthető a DON toxin képződése. Nagyon stabil vegyület élelmiszer feldolgozás során kevésbé csökken a mennyisége, hő hatásra nem bomlik, de vízben oldódik.A korábbi dolgozatomban a különböző felülettisztítási módszerek hatékonyságát vizsgáltam mikotoxin szennyezettség csökkentésében, melynek során az ütköztetéses, illetve a légbefúvásos módszer bizonyult a szemek esetén a leghatékonyabbnak (SÁNDOR, 2010). A kutatásomat folytatva, és az eredeti célokat kiterjesztve új mintákat vizsgálok, a 32 felülettisztítási módszerek hatékonyságát, valamint reprodukálhatóságát tanulmányozom. Illetve foglalkozok az új vizsgálati minták esetén a toxin tartalom a szemek felületén, illetve a szemek belsejében miként változik a felülettisztítási módok hatására.