A disszertáció arra vállalkozik, hogy 21. századi példákkal fölfejtsen, és interpretáljon néhány olyan összefüggést, amely jellemzi többek közt a digitális médiumok expanziójával járó, megváltozott sporttermelői és sportfogyasztói mintázatokat. A közvetítettség ténye olyan magától értetődő a sport dimenziójában, hogy hétköznapi helyzetekben szinte rejtve marad előttünk. Olyannyira természetes módon áll elő a sportverseny valóságos és reális tapasztalásként az optikai médiumoknak köszönhetően, hogy a helyzetet fordított irányban érdemes szemlélni. A sportnézés meghatározó médiuma az egyre nagyobb hallgatói/nézői bázissal rendelkező online csatornák gyors fejlődése ellenére továbbra is a televízió maradt, noha a válságnarratívák egyre gyakrabban jelennek meg az átalakuló broadcasting piaccal kapcsolatban. Ezek mellett az egyre komolyabb piaci sikernek örvendő e-sportról szóló diskurzusok felerősödése az egyik legjellemzőbb folyamata az itt érintett átalakuló erőviszonyoknak, ami rendkívül erős indulatokat vált ki a sportfogyasztó közönség különböző értékek alapján tömörülő csoportjaiból, mindez pedig rámutat arra a problémakörre, amely a szélesedő digitális platform- és tartalomkínálat, valamint a globális sportkultúrában jellemző tradicionális fogyasztói attitűd között feszül napjainkban. A fokozódó aggodalom egyes sportágak jövőjéért és minőségéért legtöbbször olyan értékalapú kulturális megközelítéseknek a velejárója, melyek a mediatizált sportfogyasztás egyre komplexebb hálójára nem csupán kihívásként, hanem adott esetben fenyegető tényezőként tekintenek. A digitális médiumok (a változó technológiai környezetben történő sportfogyasztás), maguk a sportolók, a média intézményei, valamint a sportnéző közönség tagjai közt hibrid identitásmintázatok jönnek létre, a három összetevő közti határvonalak épp emiatt egyre inkább elmosódnak. Kutatásom során ebben az összetett kapcsolatrendszerben, egyúttal a késő modernség média-ökoszisztémájában igyekeztem olyan példatárat összeállítani, mely az egymást keresztező szerepekre a legkülönbözőbb médiaszövegeken keresztül világít rá. Így kerül a vizsgálat fókuszába a sportmédia különféle platformjain önmagát újra és újra színre vivő sztársportoló esete, a közvetítő szerepében lévő újságíró/szakértő szakmai életút- és imázsépítése, a belemerülését, sportban való érintettségét változatos módokon megjeleníteni képes átlagemberek önreprezentációja, valamint olyan médiatechnikák által létrehozott alkotások, melyek szétszerelik a sportfogyasztás múlt században rögzült, hagyományos módozatait. Az első esettanulmányban a sportmédia, a másodikban sportoló, a harmadikban a hétköznapi emberek és a hétköznapi gyakorlatok szintjén vizsgálom a változó tendenciákat mutató, sporthoz fűződő identitásmintázatokat, míg a negyedikben és az ötödikben a medialitás problémája kerül elő hangsúlyosabban. Az összekötő funkcióval is bíró középső, A hétköznapi spektákulummá váló sportolói test napjaink médiakultúrájában című szakasz módszertanilag és az elemzett ágenciákat tekintve is hídként szolgál, mivel különböző médiaszövegek elemzésén túl bölcseleti, társadalom- és kultúrtörténeti munkákat alapul véve kortárs folyamatokat igyekszik értelmezni a közösségi média és a szabadidősport területén. Professzionalizálódó amatőr szurkolói blogok cikkeitől és közösségeitől, sportolói önvallomásokon és önéletrajzi regényeken át az átlagemberek testedzéseiről beszámoló közösségi média bejegyzésekig terjed a vizsgálati korpusz az első három szakaszban, hogy végül fikciós és kísérleti (dokumentum)filmes alkotásokon keresztül, valamint a virtuális „protézisek” technikájának elemzésével egyre komplexebb médiaelméleti kérdéseket feszegessen a disszertáció.

The complexity of media in our changing cultural and economic reality is a difficult phenomenon to grasp in contemporary sport culture, this dissertation therefore sets out to unravel and interpret some of the contexts that characterise the changing patterns of sport production and consumption through the 21st century examples. The fact of mediation is so self-evident in the dimension of sport that it is almost hidden from us in everyday practises. Sporting competitions emerge so naturally as a real and realistic experience thanks to the optical media that it is worth looking at the relation in a different point of view. In the contemporary context, sports media is no longer confined to a single medium or genre. Instead, the concept of 'multiplatform' media has gained increasing relevance, best understood through the framework of media convergence. Media convergence in this context involves the integration of established regularities, styles, and often complementary genres of sports content across various platforms. Despite the rapid development and growing audiences of digital media channels, television continues to be the dominant medium for sports viewing. This is true even in the face of numerous crisis narratives concerning the changing broadcasting market. Furthermore, the rise of discourses around e-sports, which are increasingly successful in the market, underscores significant shifts in power dynamics. These changes elicit strong reactions from various valuebased groups within the sports-consuming public. They also highlight the complex relationship between the expanding digital platforms and content offerings and traditional consumer attitudes within global sports culture today. The growing concern for the future and quality of certain sports is largely a consequence of value-based cultural perspectives that view the increasingly complex web of mediatised sports consumption not merely as a challenge but also as a potential threat. The main objectives of this work are to gain a deeper understanding of the transformational processes briefly touched upon here, by selecting key examples from the history of global sport culture over the past two and a half decades. Hybrid identity patterns are emerging among digital media, athletes, media institutions, and members of the sports-viewing public, with the boundaries between these entities becoming increasingly blurred. In my research, I have endeavored to illustrate this complex interrelationship through a variety of media texts, while also shedding light on the media ecosystem of late modernity. This exploration highlights the intersecting roles of various actors within this ecosystem. For instance, the analysis focuses on the case of the star athlete who repeatedly presents themselves across multiple sports media platforms; the construction of the professional career and image of the journalist or expert in the role of mediator; the selfrepresentation of ordinary individuals who showcase their engagement with sports in diverse ways; and the works created by media techniques that challenge the traditional modes of sports consumption that have been established over the past century. In the first case study, I examine the evolving patterns of identity associated with sports at the level of sports media. The second case study focuses on identity at the level of athletes, while the third explores this concept among ordinary individuals and everyday practices. In the fourth and fifth case studies, the issue of mediality becomes more prominent. The middle section, titled "The Athlete's Body as an Everyday Spectacle in Contemporary Media Culture" serves as both a methodological bridge and a nexus for the agency of the analyzed media, facilitating the exploration of different media cultures.