Az uniós polgárság létrejöttével, az Európai Unió égisze alatt a tagállamok állampolgárainak külföldön megvalósuló védelme egy merőben új szinten érvényesül. Az Unió fejlődéstörténete mentén tanúi lehetünk a tagállami állampolgárok jogainak nemcsak a nemzetközi szervezet határain belüli, de azon kívül megvalósuló fejlesztésének is. Mindez az uniós polgárság számára a konzuli védelem biztosításával valósul meg, mely jogosultság számos ponton szorul vizsgálatra mind a szabályozását, mind a gyakorlati megvalósítását illetően. A dolgozat legfőbb célkitűzése, hogy ezen jogintézmény behatóbb vizsgálatával alátámassza az Unió kiemelkedő szerepét a tagállami állampolgárok konzuli védelme síkján. Ennek érdekében vizsgálja a jogintézmény fejlődéstörténetét, szabályozási mechanizmusainak változásait, a jogérvényesülés hatékonyságát. Ez utóbbi kapcsán kiemelt szerepet szán a válsághelyzetekben felmerülő konzuli segítségnyújtás, valamint a szabadságuktól másik uniós tagállamban megfosztott uniós polgár konzuli kapcsolattartáshoz való jogának szabályozására, illetőleg hatékony gyakorlati érvényesülésére. A disszertáció legfőbb célja az uniós polgárok számára biztosított konzuli védelem önálló egyéni jogosultságkénti létezésének alátámasztása. Az integráció fejlődése nyomán pedig további jogalkotási aktusok indokoltságát kívánja szemléltetni egy, nemcsak a tagállami konzuli védelem támogatási szintjén, de az EKSZ és az EU delegációi által biztosított konzuli védelem szintjén egyaránt. With the emergence of EU citizenship, under the aegis of the European Union, the protection of Member States' citizens is ensured at a far higher level. Throughout the history of the development of the Union, we have witnessed the development of the rights of Member States' citizens not only within the borders of the international organisation, but also beyond. This is achieved by granting consular protection to EU citizens, a right that needs to be examined on a number of points, both in terms of its regulation and its practical implementation. The main objective of this thesis is to provide a more in-depth analysis of this legal instrument in order to underline the prominent role of the Union in the field of consular protection of Member State citizens. To this end, this thesis examines the history of its development, the changes in its regulatory mechanisms and the effectiveness of its enforcement, whereby the EU limits the exercise of State sovereignty over consular protection in the Member States by imposing specific requirements on them. This thesis further argues, that as integration develops, the need for further legislative action will be illustrated not only at the level of cooperation and support for consular protection in the Member States, but also at the level of consular protection in its own right, provided by the EEAS and the EU delegations In the latter context, this thesis focuses on the regulation and effective implementation in practice of the right to consular assistance in crisis situations, and the right of EU citizens deprived of their liberty in another EU Member State to consular contact.